Konohagakure melletti erdő

Egy hatalmas erdő, amely fontos szerepet kap az utazások során

-Nem, sőt nem is tudnak róla. -mondtam, de a végét suttogva.
-Hogy? Nem értettem a végét. -mondta a sensei.
-Ja, semmi, semmi! -magyarázkodtam és elindultunk.
-Amúgy, kaját keveset hoztam, öszvissz 3 adag rament. A táskát a ninja felszereléseimmel tömtem tele. Hoztam koszorúkővet, térképeket, iránytűt, nameg rádiót, kötelet meg drótot is. -mondtam és vigyorogtam.
Elértük az erdőt, és megálltunk.
-Sensei, akkor edzünk? Tanít is valami jutsut??? -kérdeztem lelkesen.

Mikor odaértünk az erdőbe Kohaku rögtön elkezdet pattogni, hogy ő jutsuk akar tanulni.
-Sensei, akkor edzünk? Tanít is valami jutsut??? -kérdezte tőlem.
-Igen tanítok neked egy jutsut, de elötte még át kell adnom neked valamit. Majd nyujtottam felé egy katanát.
-Tesség fogd. Ez a katana az én katanám úgy mond testvére. Mind a kettő különleges pengéből készült ami szinte bármit át tud vágni. Ha előhúzod a tokból és harcolsz is vele akkor az én kardom vörösen kezd el izzani. Viszont amikor én harcolok a salyátommal akkor a tiéd kéken fog világítani. Ez jelzi, hogy harcolsz-e és én röktön megyek segíteni, és még valami. Ha meghalok akkor fekete lesz a pengéd ha te halsz meg akkor az én kardom penélye lesz fekete. Remélem felfogtad. És most kezdődhat az edzés.

-Köszönöm sensei. -mondtam és elvettem.
~Két katana. Király! -gondoltam.
-Jah, és sensei, miért fénylik kéken a penge ha harcolsz? -kérdeztem.
-Mert a pengében egy jég sárkány lelke van, az enyémben meg egy tűz sárkány lelke. -válaszolt.
Ezután elkezdtünk edzeni. Először vívtunk, majd a chakra a pengébe való irányítását kellett gyakorolnom.
-És most a jutsu jön? -kérdeztem a senseitől.

Mikor átnyujtottam a kezébe megköszönte és egy kérdést tett fel.
-Jah, és sensei, miért fénylik kéken a penge ha harcolsz?
- Mert a pengében egy jég sárkány lelke van, az enyémben meg egy tűz sárkány lelke. Válaszoltam neki és elkezdtük az edzést. Elösszőr kardvívással kezdtünk utána a chakra irányítását a kardba kellet gyakorolnija
- És most a jutsu jön? kérdezte tőlem.
- Igen. Most megtanulsz egy jutsut. Mégpeding a Metszõfogakat máskép a Tsūga. Ismered ezt a jutsut? Mert ha nem akkor most elmagyarázom. Vad sebességel kell forognod és közben sok erőteljes állati támadást okozol ha érintkezel az ellenféllel. Ezzel a jutsuval akár a követ is megfurhatod. Emiat fogunk gyakorolni az ott lévő kövekkel. Mutottam a 10 méterrel odéb lévő kövekrr, majd bemutattam neki a jutsut.
- Tsuga! Kijáltottam el magam és az elöttünk lévő fákat kitörve nekimentem az egyik sziklának ami darabokra tört.

-Ez...ez...király! -ámuldoztam.
~Akkor most én! -gondoltam, de nem sikerült.
-Gyakorold tovább! -mondta a sensei.
~Pedig úgy csináltam ahogy a sensei! Mi lehet a hiba? Talán a sebesség? -gondoltam és megpróbáltam mégegyszer.
Sikerült a Tsuga és nekimentem egy sziklnának. Sajnos amint hozzáértem a jutsu megszkadt és a fejemet fogva gurultam a földön jobbra-balra.
~Akkor most erősebben, gyorsabban! -gondoltam és nekiiramodtam újra.
Most egy aprócska mélyedést válytam a sziklába.
~Kezdem kapisgálni. -gondoltam.
-Nagyon jól haladsz! -mondta a sensei.
Megpróbáltam negyedszerre is és sikerült.
-Király! Megcsináltam! -ugrándoztam a darabokra tört szikla mellett.

Kodama kérdésére behunytam a szemem és elvigyorodtam.
- Nos... A számunkra ez egy világjáró túra lesz, amit egy ideig Kisame kis csapatával töltünk, aztán a Szél országánál elválunk, a Kisame csapattól. Valószínű, mire visszaérsz, már 16 éves leszel, és jounin szintű genin. Ezáltal egyből leteheted a chuunin vizsgát ha akarod. - magyaráztam, mire Kodama hamiskásan, elégedetten elmosolyodott.
- Ja és a szüleidnek is hagytam egy boldog új évet üzenetet a neveddel. - röhögtem, és tovább folytattuk utunkat.

// Nos, remélem nincs ellenedre a hiosszú út, elvégre a senseid, nem nagyon aktív már 3 hónapja nem volt fönt :S //

A kérdésemre így válaszolt Hideko senpai:
- Nos... A számunkra ez egy világjáró túra lesz, amit egy ideig Kisame kis csapatával töltünk, aztán a Szél országánál elválunk, a Kisame csapattól. Valószínű, mire visszaérsz, már 16 éves leszel, és jounin szintű genin. Ezáltal egyből leteheted a chuunin vizsgát ha akarod.
Ezen először eléggé meglepődtem, de utána elvigyorodtam.
~ Nahát! Jounin szint, az már szép teljesítmény lenne. Néznének is a többiek egyet, ha megtudnák. Persze ahhoz bizonyára sokat kell majd tanulnom. Ez a világ körüli túra nem lesz rossz dolog. Hiszen szerezhetek rengeteg tapasztalatot, ráadásul megnézhetem a többi országot. Úgy gondolom jó buli lesz.~ merengtem magamban, miközben sétáltam a társaim mellett.
- Remek!- szólaltam végül meg vidám hangon. Ezután Hideko senpai közölte, hogy hagyott egy levelet a szüleimnek az én nevemmel.
- Hehe! Köszönöm. Valószínűleg érteni fogják. Amúgy meg én úgyis elfelejtettem volna, szóval... Hehe!- nevettem a tarkómat vakarva, és tovább haladtunk utunkon.

Hideko kis geninkéje odajött hozzám és lekezelt. Kicsit meglepődtem azon, hogy ő nem akad ki azon, hogy gyereknek nézek ki. Ennek csak örültam mint majom a farkának (amúgy ha nem lenne farka akkor is örülne) majd elindultunk. Hallotam amit Hideko és Kodama beszéltek. ~A jelek szerint ők is jó időre itt hagyák konohát.
- Ezekszerint nem csak te leszel az egyetlen aki jounin szintü erővel még genin. Mindent megtanítok neked amit csak tudok és menet közben a kardod erejét is kitanulhatod ahogy én is.

Nagyban folyt a beszélgetés mikor egy fiú lépett mögénk.
Bemutatkozott, és meghajolt.
- Ő... szia, Yasuo, engem bizonyára, ismersz! De azért, bemutatkozom! A nevem Hideko Juha Kamura, a tizenkét őrző első, azaz legerősebb tagja! Birtokomban áll az Aka Seidu, és van szerencsém egy nagyszerű, és hatalmas erővel bíró ifjút edzeni, Kodamát, aki majd bemutatkozik. -mondtam, és a "majd bemutatkozik" résznél oldalba böktem Kodot. ( )

Miután Hideko bemutatkozott, Kodama is belekezdett egy hosszú ismerkedésbe:
- Jaaa... Izé... Hehe! Örvendek a találkozásnak Yasou. Az én nevem Yoshizawa Kodama. Talán már hallottál a klánomról, de amennyiben nem, és érdekelne, szívesen elmesélem neked. Ez itt a Ninto Seidu a hátamon. Az egyike azoknak a különleges fegyvereknek, amiknek a keresésére indultunk el. Te ugye a híres Katsuhiro klánból származol? Úgy hallottam ezzel a névvel sok kiváló shinobi büszkélkedhet.
Amint végelett kicsit közelebbaktattam és én is rákezdtem a mondandómra.
-Üdv! Kohaku Takeda vagyok, 13 gennin. Ennyi szerintem elég is. -szóltam és kannyarintottam egy mosolyt.
~Vajon ő is velünktart? És ha jól hallottam chuunin. Kiváncsivagyok az erejére... -kezdtem gondolkodni.

Elég gyorsan haladtunk előre de hirtelen egy ismeretlen ninja jelent meg. Eleinte azt hittem, hogy ellenfél de mikor meghallottam a bemutatkozását megnyugodtam. Sziasztok! a Nevem Yasuo Katsushiro konohai chuunin. Mutatkozott be és meghajolt. ~ Hmm egy chuunin. Vajon mit tud? De ha nem sokat akkor én is taníthatnám még egy kicsit. Gondoltam majd miután mindenki bemutatkozott és rám került a sor elbambultam és elkezdtem gondolkodni vajon milyen lehet a chakrája. De egyszer csak leesett, hogy nekem kéne bemutatkozni így a szemébe néztem és csak ennyit mondtam.
Kisame Akasumi. Majd véletlen egy kérdés is kicsúszott a számon. Szeretnél tanulni tőlem?. Nagyon meglepődtem, hogy megkérdeztem de részben örültem is. Majd vártam a választ és megint gondolataimba fúródtam majd megint megkérdeztem tőle valamit. Milyen chakrád van? Yasuo egy kicsit meglepődött de hát muszáj tudnom ha tanítani szeretném.

- Nos, nem tartom túl jó időnek a mesélést, így röviden összefoglalom. A világon szerte szét találhatók Seiduk, általában a saját elemük környezetébe olvadva. - mondtam, majd a fiúra néztem. Igazából nem tudtam, hogy velünk jön e, vagy nem. Még egy darabig álltunk ott, aztán rájöttem, hogy mi Koddal sietünk.
- Kisame. Azt hiszem mi leválunk! Ha bármi baj lenne a faluban sorban üzenj az összes falunak! De ne azt hogy baj van, hanem "Egyél Rament Hideko, Kodama" Ezt a mondatot írd bele, hogy ne tudják miről van szó! Szervusz Kohaku, Yashuo. - Búcsúztunk Kodamával, majd letértünk az útról...

//Folyt. Köv. Határok//

Egyhelyben álltam. Hol a senseire, hol az útra pillantottam.
~Jó lenne valami durva jutsut tanulni. Végre nem csak a Tai-jutsuval harcolnék. De mit tehetek. Azt tanulok amit tanít. - gondoltam és sóhajtottam.
-Hát ezek itthagytak. -szólaltam meg és az út végét pásztáztam.
-És sensei, mi merre vesszük az irányt? Meg aztán taníthatnál is valami jutsut. Meg küldetést is akarok csinálni végre. -mondtam neki hosszan és lelkesen.

Miután Hidekoék elmentek egszólalat Kohaku.
- Hát ezek itthagytak. Azután egy hosszasabb mondatot mondott
- És sensei, mi merre vesszük az irányt? Meg aztán taníthatnál is valami jutsut. Meg küldetést is akarok csinálni végre.
- Egyenlőre semerre se vesszük az irányt. Beljeb megyünk az erdőbe és ma megtanítom a jutsu erősebb verzióját amit igértem de elöbb szükség lesz arra, hogy Katsu is megtaulja. Mind a ketten bőlintottak és bmentük az erdőbe ahól Katsunak is elmagyaráztam ugyan azt amik Kohakunak. A Jutsu neve metszőfog vagyis Tsuga. Montam majd Kohaku bemutatta a jutsut és én utána elmagyaráztam mit kell tennije, hogy ő is megtudja csinálni. Vad sebességel kell forognod és közben sok erőteljes állati támadást okozol ha érintkezel az ellenféllel. Ezzel a jutsuval mint már láttad nagy sérülést lehet okozni. Remélem érthető volt és most meny gyakorolni.

-Ügyes vagy. Nehezen, de megtanultad ez a jutsut és ne félj nem fogok neked gen vagy nin jutsut tanítani. Mondtam neki majd elkezdtem magyarázni a másik jutsut amihez már mind a ketten kelletek.
- Most nagyon figyeljetek rám. A következő jutsuhoz mind a 2-en kelletek és tökéletes csapatmunkára van szükség. A jutsu neve Gatsūga. Ez egy elkapó Jutsu, A felhasználó és a partnere vad sebességgel forognak és sok erõteljes állati támadást végeznek, amikor kapcsolat lép fel a céllal. A támadás ereje tízszer nagyobb a Tsuganan amit egyedül végeztek el. Na most menjetek és gyakoroljatok. Majd egy hegyre mutattam és mondtam, hogy fúrják át.
- Sok sikert. Remélem 1 héten belül végezni fogtok

Odaballagtam a senseihez és Katsuhoz.
-Ez az Katsushiro! Most meg elkezdhetjük párosan is. -mondtam és mosolygtam egy rövid ideig.
Amikor először megpróbáltuk még csak egymás mellet halladtunk, majd összementünk.
-Huhh, valamit elrontottunk! - mondtam.
-Ahogy mondod. - válaszolt Katsu.
Újra nekiestünk, de megint elszúrtuk. Estig próbálkoztunk hiába, amikor befejeztük, mert már nem bírtuk.
-Alig maradt chakrám. Majd holnap sikerülni fog. -mondtam és elnyúltam a földön.