Nyugati Erdő

Egy kis erdős terület, ami közel van a Temetőhöz.

Amint kiadta a Hokage a parancsot elindultunk az utunkon. Itt a nyugati erdőn át kellet menni ahól megtámadott minket 4 chuunin.
-Arra nem számítottam, hogy már is megtámadnak minekt. Mondjátok mekkora a rangotok.
-Chuuninok vagyunk és 4 ti meg csak ketten.
-Hallod ezt Hideko túlerőben vannak. Amint komintam a 4 chuunin másik végére mentem és 2 szembefordult velem.
-Mutassunk nekik valamit?

- Ejha! Négy chuunin! Mégis skacok minek néztek minket geninnek? - nevettem, és rákacsintottam Kisamera és Shunra.
- Shun, indulj el előre. Mi tanítunk 1-2 jutsut ezeknek a zöldfülűeknek! - röhögtem, és felmutattam a kezemet.
- Byakugan! - mondtam, és a jobb szemem körül erek dülledtek ki.
- Juuho Soushiken/ Finomlépés ikeroroszlánököl - mondtam, és elkezdtem ütni az egyiket. A fickó belerepült egy sziklába ami össze is tört mögötte. Másik kettő Kisamera támadt.
- Na mi az? - néztem a harmadig emberre aki csodálkozva, félősen bámult.
- Most egy kis Lézershow! - röhögtem, és az égre mutattam.
- Raijin Riki – Jigen Jutsu - Villám Isten Áldása! - Avatar! - kiáltottam és a kezeimen lábaimon és a fejemnél villámgömbök lettek. Fölvették a Villámisten alakját és a szívemnél összeértek. Most fénysebességgel mozoghattam.
- Hm! - mondtam és fénysebességgel kézjeleket mutattam.
- Raijin Riki – Raijou do Sou - Villám Isten Áldása – Villám Karmok!- hadartam, de csak egy hatalmas villámlást lehetett látni. Sárga fénycsík volt mögöttem, és A chuuninn már szétégve feküdt, mikor a hangokat hallani lehetett...

Miután Hideko már végzett velük én következtem.
-Skacok ez nem lesz valami gyors. Nem fogok veletek szórakozni Jakuden és egy villámpenge jelent meg a kezemben amivel nekikrohantam. Megpróbálták levédeni egy kunaial ami vezeti az áramut. Úgy, hogy megcsapta őket az áram és bekábultak.
-Mostmár biztos, hogy nem keltek föl csak egy idő után. Viszont nem kockáztathatom meg, hogy utánunk jöttök úgy, hogy sajnálom, de porráfogtok égni.
Katon-Gōkakyū no Jutsu és porrá is égtek.
-Te Hideko remélem nem csak ilyen gyenge shinobik lesznek. Mert még megse izzatam.

4 chuunin akarta elállni az utunkat.
~ Ccc....Ez gyerekjáték...De én nem állnék le ilyen taknyosokkal....-gondoltam.
- Shun! Menj előre!- mondta Hideko.
Én bólintottam és gyorsan elszaladtam a támadók mellett. Mentem tovább amikor zajt hallottam az egyik bokorból, és reflexből elhajítottam egy kunait..Közeledtem a bokor felé miközben gondolkoztam.
~ Nem tetszik ez nekem...Jobb félni mint megijedni...
- Chuusin motte etai!-mondtam és már odaértem a bokorhoz.
Egy számomra idegen jelzésű, talán chuunin vagy jounin volt az..Volt, mivel meghalt..
~ Ez se egyedül lehet...-de miután ezt gondoltam figyelmeztett a természet és lehajoltam...
Egy szamurájkarddal akartak rámtámadni. Elugrottam onnan és kunaial a kezemben kérdeztem:
- Kik vagytok?
- Mi közöd hozzá?!?!?
- Az, hogy tudjam kit nyírok ki..
- Na várj!-ordította az egyik, mivel ketten voltak.
Nekem rontott az egyik. Csapkodott a kardjával, de sikeresen kivédtem mindegyiket a kunaiommal. Harcoltunk sokáig amikor megelégeltem és kézpecsétek mutogattam:
-Mokuton Hijutsu: Jukai Koutan!-és ekkor a fák és a gyökereik lefogták az ellenfelem.- Úgy látom itt a vége....-mondtam és összezártam az öklömet.
~ Érdekes a másik nem nagyon akar segíteni....-állapítottam meg miközben ránéztem.
- Kit akartatok megölni? Úgy látom kevesem vagytok a feladathoz!-kiáltottam oda a másikhoz.
A bérgyilkos csak állt, és füttyentett egyet. Még két ember ugrott ki a bozótosból.
~ Kösz Hideko az adósod vagyok!-mérgelődtem magamban amikor az egyik fáról leugrottak mellém.
- Késtünk?-kérdezte mosolyogva.
- Két perccel később jöttetek volna, már végeztem volna..-mondtam felbátorodva..

- Látom elszórakáztál. - nevettem, és kihúztam a katanat. A penge feketén kezdett világítani, még jó hogy rajtam volt az Aka Hiku (a kard markolatának hőjét fölfogó kesztyű).
- Hm. - morogtam, és föltettem az ég felé.
- Kessei Sike no Jutsu - Elemi vihar. - morogtam, és cikázni kezdtek a villámok. A földből gejzír tört föl, és csupa víz lett mindenki, kivéve mi hárman. A földben elmerültek az ellenséges jouninok térdig, és lángszóróként égette őket a kard tüze. Ekkor lesújtott egy villám. A víz vezette ezt. Mind szénné égtek.
- Bocs srácok. - mondtam a tátott szájjal álló fiatalsághoz.
- Ez elképesztő volt! - Szólalt megy Shun.
- Ugyan-ugyan - mondtam szerényen vigyorogva.
- Induljunk! - tanácsolta Kisame.
- Legyen hát. - feleltem, és elindultunk tovább...

//Köv. post(ok) Gőz országa-határ//

Épp egy ramenesbódénál üldögéltem, és persze ettem amikor egy jounin állt mellém.
-Te Kisame egyik genninje vagy, igaz?- kérdezte.
-Ja. -válaszoltam.
Erre a szakácsnak a kezébe nyomott egy elég nagy címletet, kb 50 ramen értékében. Majd elkapta a pulóverem és kivitt az utcára.
-Még épp, hogy belekezdtem! -dühödtem fel- De most komolyan, ki maga és mit akar? -jutott eszembe egy értelmesebb mondat.
-Sarutobi Asuma vagyok, és egy küldetést ajánlanák figyelmedbe, amin egy másik gennin is részt vesz. A részleteket majd később. -szólt hozzám.
-Rendben. -jelentettem ki és elindultam a jounin után.

Elértünk a Hokage irodájához, bementünk és a folyosón összefutottunk két ninjával.
-Mutso a Hokage-sama egy másik küldetést bízott rád. Innentől én veszem át. -Erre csak bólintott a chuunin és elment.
Majd a másik ismeretlen ninjához fordult:
-A nevem Sarutobi Asuma. Én leszek a kísérőd. Mellettem biztonságban leszel.
Ekkor előjöttem hátulról, mert kíváncsi voltam a fejleményekre.
-Ja igen ő is velünk jön. A sensei-e most nem tartózkodik itt. Majd ő is bemutatkozik csak most induljunk. - szólalt meg a senpai, majd elindult.

Azon a napon történt mikor megkezdtem utam a Hachimon ösvényén! Edzőm éppen megtanított az első kapu kinyitására mikor egy levél érkezett Konoha jelével a részemre:
- Fontos lehet! Indulj és ne feledd a tanultaka! - utasított az edzőm
- Értettem Si-fu!- hajoltam meg távolról érkezett mesteremnek
Pár perccel később már a Hokage irodájánál kopogtattam:
- Üdvözöllek. Egy küldetést bízok rád és lesz veled egy chuunin is aki mindjárt megérkezik. -Ebben a pillanatban érkezett meg Kirika Mutso és bocsánatot kért a késésért.
A chounin nem tűnt különösebben érdekesnek de azért tisztelettudóan meghajoltam felé. A küldetés egyszerűnek tűnt. Egy kardot kellett elhozni egy kovácstól, azt leadni egy orvosnak aki ad érte egy elég ritka számba menő gyógyszert.
Ekkor azonban más is színre lépett:
- Mutso a Hokage-sama egy másik küldetést bízott rád. Innentől én veszem át.
Szólalt meg egy fekete szakállas bagós ninja az ajtón belépve. Nem igazán szeretem a cigifüstöt de azért illemtudóan köszöntöttem. Amikor válaszolt viszont leesett az állam:
- A nevem Sarutobi Asuma. Én leszek a kísérőd. Mellettem biztonságban leszel.
A 3. Hokage fia lesz a küldetésvezetőm?????!!! Nem tudtam magamhoz térni de azt azért kissé bosszúsan vettem tudomásul hogy védtelennek néz.
A röpke bemutatkozás után egy másik fiú jött elő Asuma hátamögül.
-Ja igen ő is velünk jön. A sensei-e most nem tartózkodik itt.
Végigmértem a srácot, majd biccentettem neki. A részletek taglalása után, elindultunk a küldetésre. Komótosan látszólag elmélázva battyogtam Asuma- san oldalán.

Mikor Asuma bagóval kínált kissé gyilkos pillantással válaszoltam és még mindezek után begyorsított. Pont mikor elfordultam megnézni egy fura zaj forrását. Szitkozódva rohantam, a csapatom után. Rövid időn belül beértem őket egy tisztáson ahol 4 chuunin várt minket. Asuma kapott kettőt és Kohaku előtt is állt egy bár nem tűnt különösebben veszélyesnek.
Ekkor egy suhintás hallatszott és mellettem a föld berepedt egy kard csapása alatt. Egy szaltóval elkerültem a fegyver közeléből, egyúttal szembeálltam ellenfelemmel.
- Nekem akkora erőm van, hogy bárki elbújhat mellette úgy, hogy kemény menetre számíts. A nevem Haruko Akatsu.
„ Bárki elbújhat mellette mi?” pattant ki egy ér a homlokomon és előhúztam az egyik kunai omat.
- Úgy illik hogy bemutatkozol pondró!- termett előttem és ismét csapásra emelte kardját.
- Nem szokásom bemutatkozni akárkinek! – emeltem a fejemfölé a tőrömet.
Erre az ellenfelem, valami Akatsu, eszelős vigyorral ketté akart csapni. Iszonyatosnak tűnő erővel csapott le és a lábaim is belesüppedtek a földbe de különösebben nem hatott meg.
- Na? Ennyi?- vigyorogtam
- Mi a…?- kerekedett el a szeme
- Nem igazán különös az erőd! De had mutassak valamit! Ichimon.....Kai!
A következő pillanatban már mögötte voltam és egy jól irányzott rúgással derékban akartam eltörni a gerincét,

Az erdőben Asuma igencsak rákapcsolt, és Onkei meg én egy tisztáson értük utol, ahol 4 chuunin fogadott. Egy Onkeinek, egy nekem és kettő Asuma senpainak.
~Ciki. Én kaptam a csajt. -gondoltam és megvakartam a tarkóm.
-Mond csak, Kichio, mi dolgod velem? Tudod, ha most elmész nem végzek veled. - mondtam, az utolsó mondatnál gyilkos tekintet kíséretében.
-Nagy a képed ahhoz képest, hogy gennin vagy. - válaszolt és hirtelen elfeketedett minden.
~Genjutsu?!
-Kai! - oldottam fel a genjutsut.
-Nem is rossz! De ehhez mit szólsz? Katon : Dai Endan!
-Ezt! Kage Bunshin No Jutsu! - létre hoztam két klónt.
-Na most találj el! -ingereltem.
Eltalálta egy klónom, megkönnyebbülve támadtam. Felütöttem a levegőbe és a Konoha Raikennel óriási erővel megütöttem, aminek következtében becsapódott a földbe, majd kettőt bukfencezve kitörte a nyakát.
~Nem is volt ronda. -elmélkedtem magamban.
Közben Asuma és Onkei is végeztek a saját chuuninjukkal.

[color=orange]/Onkei és Takeda/
/Kéretik feltételes módban írni a továbbiakban/

Onkei sikeresen kinyitotta az első kaput és megjelent ellenfele mögött, ám amikor a rúgás célba ért, akkor ellenfele egy pukkanás kíséretében eltűnt. Egy klón? Úgy tűnik. Ekkor hirtelen felhangzik a háta mögött ellenfele kiáltása:
- Doton: Chirou no Jutsu!(Föld elem: Föld Börtön Technika)
Ennek eredményeképpen Onkei lábai meglehetősen masszív földbe ágyazódnak, ezáltal ellehetetlenítve mindennemű mozgást. Ekkor ki is lép a bokor takarásából és széles mosoly húzódik a száján.
- Na mi van? Most nem olyan nagy a szád, mi?

Takeda ütése már csak egy fadarabot talált el és a levegőből tisztán láthatta, amint ellenfele már várja, hogy leérkezzen. Míg Ő a leérkezéssel bajlódik, addig a lány kézjeleket formál, majd a szája elé emeli a kezét.
- Katon: Housenka no Jutsu(Tűz elem:Főnix Tűz Technika)
Ekkor néhány lángcsóva indul meg a fiú felé, de nincs minden veszve, ám ha ezek eltalálják komoly sérüléseket szevedhet.

- Csupán egy kis fennakadás!- rándult meg válasz közben a szeme
- Földelem, mi?- nézett le a lábára
- DE nem elég jó!- vigyorgott miközben kézjeleket formált
- Kawarimi no Jutsu (Testhelyettesítõ Jutsu)- azzal egy nagy pukkanás kíséretében eltűnt hogy a következő pillanatban, ellenfeléhez közelebbi fáról rontson rá immáron mindkét fegyverével a kezében.

~Hoppá, úgy látom még nincs vége! -gondoltam.
Egy Kawarimi no jutsu-val elkerültem a lángokat.
-Erre tényleg szükség van? -kérdeztem ellenfelemtől, majd beálltam vele szemben.
Előhúztam a Különleges Katana-mat, amit Kisame senseitől kaptam.
~Nah, megnézzük, nem kell-e élesíteni még egy kicsit. -gondoltam, és készenléti helyzetbe álltam.

- hehe! - vigyorogtam miközben a földre huppantam
Egyidőben két klón bukkant elő rohanva Akatsu felé miközben én magam koncentráltam az első kapura hogy biztosan teljes egészében kinyíljon. Mikor már biztos voltam benne hogy kinyílt fegyvert váltottam: Két démonszél shurikent dobtam el a két oldalam irányába, amik egy nagyobb ívet leírva Akatsu irányába szálltak, miközben kezemmel újabb jutsut idéztem:
- Shunshin no Jutsu (Fürgébb Test Jutsu)

~Hogy az a kis... - gondoltam.
Megpróbálkoztam feloldani a Genjutsut, de nem sikerült, de ellenfelem támadott. A Kunoichi nagy lendülettel képen törölt.
~Na ne már! És még feloldani sem tudom! -gondoltam, majd tovább próbálkoztam.
Továbbra sem sikerült, elkezdtem gondolkodni.
~Gondolj vissza az akadémiára! -mondtam magamban, és elővettem az emlékeim.

-Gyerekek, ma a Genjutsukat vesszük. A Ge...

~Á, bakter! Hogy mért kellett átaludnom azt az órát?! -szitkozódtam, majd valami különösre kaptam fel a fejem.
Ellenfelem fejen rúgott, és gurultam egy pár métert hátrafele.
~Nem is rossz. -gondoltam, és próbáltam visszaemlékezni újra.

-...és ezenkívül a Chakra ki-be kapcsolásával el lehet oszlatni.

~Ez az! De vajon azt, hogy kell? -gondoltam, és megpróbáltam "kikapcsolni" a Chakrám.

/ A shunshin nem csak felgyorsít? /

A fájdalom csak felingerel, miközben felállok, kiköpöm a vért a számból és egy újabb ér dagad ki a homlokomon. Tekintetem már komolyabb és egy csigolya ropogtatással adok nyomatékot ingerültségemnek.
- TE ENGEM CSAK NE OKTASS KI TAIJUTSUBÓL! * egy belső valami megdobban bennem *
A következő pillanatban mögötte termek - magam sem tudom hogyan - késeimmel a kezemben és két helyen a gerincébe vágom azokat.

~Francba! Nem tudok kitérni... -gondoltam, és felemeltem a karom, hogy azzal védjem magam. Az egyik kunaia karomba, másik meg gyomorszáj környékén szúródott belém.
-Franc... -nyögtem ki utolsó szavam, és a vérveszteség következtében elájultam, életem ellenfelem kezébe került.

//Ezer bocs, de nagyon nincs kedvem játszani //

Úgy tűnt mintha lelassult volna az idő. 5 vérklón ugrott felém de egy pillanatra elkalandoztam egy halálnyögés hangja miatt: Takeda t, a társamat megölte az ellenfele. Először láttam halált. Szinte földbegyökerezett a lábam. Hallottam a fejemben apám szavait, ahogy mesélt a shinobi életéről. Akkoriban még értetlenül néztem rá. "Merő önfeláldozás?" kérdeztem vissza akkoriban gunyorosan " Na persze!"

Mikor magamhoz tértem a klónok már alig pár lépésre lehettek tőlem. Nyugodt voltam. Annyira nyugodt hogy már magam is meglepődtem.
- Shunshin no Jutsu (Fürgébb Test Jutsu)
A közelebb lévő shurikenemhez portáltam ami egy fában állt. Kitéptem a helyéről, a nálam lévő drótot belefűztem és a klónok felé dobtam.
- Shunshin no Jutsu (Fürgébb Test Jutsu)
A másik shurikenemmel is hasonló mód cselekedtem.
- Shunshin no Jutsu (Fürgébb Test Jutsu)
Miközben a klónok egymás után ugráltak el a két shuriken elől én pont oda portáltam ahol a shurikenek találkoztak. Ez a mozdulat egy magam fejlesztette reflexedző módszer volt, még az akadémiai évekből. Miközben a hossztengelyem körül pörögtem, elkaptam a shurikeneket és belevágtam 2 klónba. A drót szabad végét megfogtam. Következőleg ismét belenyúltam az Ichimon ( Első kapu ) nyújtotta plusz energiába miközben egy újabb shunshin nel egy újabb klónhoz portáltam akinek egy mozdulattal betörtem a fejét. a maradék két klón mögé portáltam és megrántva a drótot belehúztam a shurikent a egyikbe. Az utolsó egy kunaival megvágta az arcom amitől kissé megszédültem. Már jött is a következő döfés, de egy könnyed mozdulattal a nyakába fordítottam.

Lihegve álltam a klónok között, tekintetemmel az eredetit fixíroztam. Már éreztem hogy ez nem egy Konohai határ banditatábora. Ég és föld volt a bandita és az előttem álló shinobi között. Mély szabályos légzéssel készültem a lehelletnyi szünetben a folytatásra. a gyomrom is felnyögött a nemrégiben kapott találat emlékéül, de nem törődtem vele.