Konohagakure - Szórakozóhely

Itt lehet inni, táncolni, és persze barátnőzni

Kodamát is fölvettük, azzal a feltétellel, hogy ő még nem ihat! Persze, megkínáltuk mindenféle itallal. A hangulatos szórakozóhely, leghangulatosabb részén helyet foglaltunk, és innivalót rendeltünk. Volt még számos étek, abból csak a legegyszerűbből vettünk, elvégre nem vacsorázni jöttünk. Elkezdtünk mesélni a régi szép időkről, és persze egymásról. Elmondtuk a legkomédiásabb történeteket is, és Kodama is bekapcsolódott a storyzgatásba. Elégedett voltam vele, hiszen nem sok genin mondhatja el magáról, hogy elvégzett egy A szintű küldetést. Már éjfél elmúlt, és még mindig vihorásztunk az asztalnál.
- Még 3 SHake-lesz! - kiáltottam, és kiraktam az asztalra a pénzt.
- Három? - kérdezte kerek szemekkel Shun.
- Jaja! Most Kodama is iszik, a... a... az A szintű küldetésre! - röhögtem, és belekortyoltunk az italba...

Észrevettem Kodama cselét, de nem szóltam. Majd amikor Hidekoval is megittuk Kodamával kezdtünk el beszélgetni:
- Shun sensei! Tudnál egy kicsit többet mesélni magadról? Mert még nem sokat beszélgettünk.
- Persze, hogy is ne!-kezdtem bele- Szeretek dumálgatni, szeretem a barátaimat...már amennyi még él.....-mondtam küzködve egy kicsit a könnyekkel, de nem sírtam vissza bírtam még tartani- Fa elemű technikákban vagyok jártas, de ismerek különféle gyógyító jutsukat is. Barátaim szerint jófej vagyok...Igaz Hideko?-szóltam oda neki, aki err felkapta fejét és csak bólogatott.- Nem szeretem a fegyelmezetlenséget és a visszabeszélést. De ha kell bármely barátomért, rokonomért és most már a geninemért, meghalnék..és..-félbeszakadtam mert Kodama közbeszólt.
- Sensei! Hogy érted azt hogy már amennyi még él?
- Sejtettem, hogy ez fölött nem tudunk egyhamar elsuhanni. Amikor még én is genin voltam, volt két csapattársam. A fiú a legjobb barátom, a lány pedig a szerelmem volt. Addig a napig...Elküldtek minket egy "könnyű" küldetésre, de sajnos nem olyan volt mint vártuk..A barátom....A barátom meghalt!-csaptam az asztalhoz a poharam, de utána lenyugodtam- A lány sokkot kapott. Ő még most is genin....Nem volt képes így nekigyűrkőzni a vizsgának. Csak én mentem tovább, én vittem a csapat hírnevét....De éreztem...éreztem, hogy ők velem voltak az utolsó ütésemiga vizsgán...Ezért nekik ajánlottam fel a győzelmeimet... Hát rólam így nagyjából ennyit. És te? Tudom, hogy te a híres Yoshizawa klánból jöttél.

Ebben a pillanatban, elmosolyodtam é s fölálltam.
- Nos, azt hiszem, hagylak titeket flörtölni. - nevettem, és elbúcsúztam tőlük.
- Kodama, ha a drága senseid megengedi, holnap gyere gyakorolni! - mondtam, és kiléptem az ajtón...


//hnap 11 fele fönn leszek ma nem tom mikor. //