Konohagakure - Utcák

Konohagakure utcái.

Az edzőterep hirtelen csöndes lett.
- Na, jó. Elég lesz az erőfitogtatásból. *mondta Hideko
- Ja, és Fumetsu. Ő itt Kazuma Shun, egy régi jó barátom, aki végre visszatért Konohába. *mutatta be nekem Shunt Hideko és ezután kezet fogtunk.
- Valamint kiképzem őket. Igazi őrzőket faragok belőlük. Egy két év múlva téged is nekiállak képezni, Jaszami barátoddal együtt. Még túltapasztalatlanok vagyok.
- Fumetsu. Ha gondolod, gyere ki holnap ide. Kora hajnalban kezdjük az edzést. - mondta Hideko és elindult kifelé.
- Ha holnap még élni szeretnétek, gyorsan lefeküdnék aludni... a helyetekben...
- De Hideko nekem nincs... *de még mielőtt befejezhettem volna a mondatot eltűnt egy füsttekervényben.
~ Basszus most mit csinálok? *kérdeztem magamtól és leültem a kiképző terep egyik fájának tövébe és azon gondolkoztam, hogy lehet, itt éjszakázom, mert hát azt se tudom, hogy merre induljak. Ahogy ott ültem és elmerültem a gondolataimban Hideko visszatért.
- Helló ismét, Fumetsu! * mosolygott, és a hozzám lépett.
- Meghívlak. Töltsd nálam az éjszakát, van egy csomó szabad szobám. *mondta, majd elindultunk az utcák felé.
~ Hát mégsem kell kint észak áznom. *gondoltam és eszembe jutott, hogy még nem köszöntöm meg hidekonak a meghívást.
- Ja, igen mielőtt elfelejtem, köszönöm a meghívást szívesen elfogadom. *mondtam és tovább haladtunk az utcákon.

- Igazán nincs mit! Ha gond van csak gyere hozzám. - felelem, majd tovább mentünk. A ramenes melletti "Konichi Wa" nevű élelmiszerboltban még éget a lámpa.
- Ez meg mi a pokol? - kérdeztem, miközben a szemöldökömet ráncoltam. Az ablak be volt törve, a bolos holtteste vérben úszva feküdt az úton.
- Hol van?! - hallottam bentről.
- Ne..nem tudom! Esküszöm, nem tudok semmit! - siránkozott egy férfi. Mikor odarohantam, két késes fickót láttam meg.
A Víz Országának jele virított a homlokukon. Lassan hátrafordultak. Testem körül szivárogni kezdett a fekete chakra.
- Fumetsu, új jutsut tanultál. - morogtam, majd kézjeleke mutattam.
A fiú érdekesen nézett rám.
- Mit jelentsen ez? - kérdeztem hangosan a "betörőkre" nézve. A Byakuganom segítségével leolvastam a chakrájukat. Kétségtelen, két S szintű ninjával álltunk szemben. Az uchihák jele volt a hátukra rajzolva, de nem vörös fehérrel, hanem kék sárgával, ami arra utal nem eredeti klántagok, és valószínűleg Sharinganjuk sincs.
- Madara. - morogtam, és a kezemben egy gömb képződött.
- Rasengan! - súgtam, és fölugrottam az égbe, ezúttal a két gyilkos, csak a megdermedt Fuumetsut látta a kirakatban.
- Akkor előbb a kicsit kapjuk el! - röhögtek, de ebben a pillanatban beszakadt fölöttük a plafon, és a Rasengant belenyomtam az egyik fejébe.
- Most Fuumetsu! - ordítottam, mire a "megszeppent" fiú eldobott három kunait, a leblokkolt ellenfél felé, és ütlegelni kezdte azt.
- Villámgömb! - ordította, és egy villámgömböt vágott a férfihez.
- Drei: Bakudei Shōha! - kiáltott a férfi, és a szájából egy lilás méregáradat szökött Fumetsu felé.
- Has! - kiáltottam, miközben a másikkal hadakoztam. A fiú rögtön megértette mire célzok, így elhajolt a méreg elem vízhulláma elől.
- Hii: Dekke Tai no I Nomirume - Fény stílus: Eltörlő Tisztaság Fénye! - ordította a másik, és hatalmas fénysugár csapott fel a szájából, szemeiből, orrából, füléből.
- Raidate no Jutsu - Villámló Pajzs! - szóltam vissza, így kivédve a technikát.
~ A tiednek Méreg az eleme, használj taijutsut! - mondtam gondolatban Fumetsunak. Csak remélni mertem, hogy megértette az üzenetet, mert jött a következő támadás, ami a kardommal hárítottam.
- Hii: Passei Tokumo! - röhögött a férfi, és minden irányból fénylő kunaiok száguldottak felém.
~ Ezt nem ismerem! - gondoltam, és igyekeztem az összeset hárítani.
~ Nem érzem a fény elem jelenlétét! - gondoltam gyorsan, mikor megéreztem, hogy a karomat átszúrja valami. Lenéztem, és az alkaromba egy fénycsóva vágódott. Összeszorítottam a fogam majd bekapcsoltam a Byakuganom.
- Juuho Soushiken/ Finomlépés ikeroroszlánököl! - mondtam, majd elindultam az ellenfelem felé, és oroszlán mintát öltött a chakrám, olyan gyorsan ütlegeltem a férfit...
- Drei: Akuba Folto! - kiáltotta Fumetsu ellenfele, és a földből méregfal húzódott föl, ami lassan sárkánnyá alakult.
A geninek lépnie kellett. Vagy elmenekül, vagy megtámadja a sárkányon túl elhelyezkedő ninját...

~ A fenébe most mi legyen, á megvan Hideko úgy is látni fog a byakugan segítségével. *Gondoltam és a használtam a rejtőző köd jutsut és a chakrám segítségével az üzleten belül tartottam így nem kellet túl sok chakra ahhoz hogy átláthatatlan ködöt hozzak kérte. Ezután chakrát koncentráltam a fülembe és az orromba hogy megtudjam különböztetni a ninjákat Hidekotól, azután pedig a csendes gyilkosságot használva az ellenfelem mögé kerültem és a nirvána ököl technikám segítségével ütlegelni kezdem és befejezés képen egy pillangó csapást vittem be ellenfelemnek és mivel háttal volt nekem ezért a támadásaim ellen nem tudott tenni semmit.

Miután Fumetsu hatástalanított egy vízklónt, előkapott egy kunait, és körbeszaglászott. Kár volt ennyi chakrát pazarolnia egy klónra, bár nem tudhatta hol az igazi, mert az kikapcsolta a chakráját, és jutsu segítségével elmenekült. Akárcsak az én ellenfelem.
- Nem bírtak velünk. - mondtam, majd Fumetsu föloszlatta a ködöt. A bolt üres volt. A boltos elmenekült. Lassan indultunk hazafelé, de ezúttal már fölkészülve egy újabb támadásra...


//+ 10 tp, 50 yen! a köv postokat a birtokomra //