Rin Hayako Előtörténete

Név: Rin Hayako

Kor: 23

Kaszt: Chuuninn

Nem: Nő

Felszerelések: 10 shuriken, 20 senbon, 5 kunai, 2 robbanó jegyzet

Születési dátum: Augusztus 1.

Kinézet: Középmagas, kékesfekete haj, barna szemek. Világosbarna hosszú kabát, sípcsontvédő, és karvédő.

Lakhely: Levelek közt rejtőző falu

Chakra beállítottság: Víz




Előtörténet:

Apám ANBU volt, édesanyám Chuuninn. Egy meleg Augusztusi napon születtem meg. Nem bizonyultam túl tehetségesnek, az akadémián is mindig középen helyezkedtem el. Megismerkedtem a nálam 2 évvel idősebb Hideko Juhai Kamurával, és szoros barátságot kötöttünk. Mikor ő 11 évesen már chuuninn lett, még jobban rákontráztam, hogy beérhessem a barátomat. De ez nem jött össze. Az első chuuninn vizsgán megbuktam. A senseim egy Konohai jounin volt. A csapattársaimmal sűrűn jártunk küldetésekre. Egy küldetés azonban drámával végződött. Egy kísérő küldetésen vettünk részt. Azt mondták, egy D szintű küldetés. De mint az kiderült, Jouninok is támadtak ránk. A senseimet és egyik csapattársamat megölték. Csak sírtam, és nem mertem semmit sem tenni. Elkezdtem futni, és beleütköztem valakibe. Hideko volt az.
- Állj mögém! - mondta, és elővette Aka Seidut. Akkor láttam, hogy mi az igazi erő. Ahogy ő harcolt. Abban a pillanatban beleszerettem. Éreztem, én is képes leszek, letteni a chuuninn vizsgát, és ezúttal, le is tettem.
Az első vizsgaszámban tesztet írtunk. Nagyon izgultam, és nem tudtam semmit sem írni, de a 10. kérdésnél benn maradtam, így ügyesen továbbjutottam a 2. felére. A Halál Erdejében kellett tekercseket megszerezni. Nagyon nehezen ment.
- Hé te kis rib*nc! - kiáltott rám egy srác.
- Add ide a tekercsed! -
- Soha! - ordítottam vissza. Elővettem egy kunait.
- Akkor kinyírlak. - mondta röhögve, és felém dobott egy shurikent, amit sikeresen hárítottam. Nekem támadt. a kunai-val vívtunk. Végül gyomron csaptam, elvettem a tekercsét, és az utolsó pillanatban beértem. A toronyban, megküzdöttünk, 1 v 1 elleni harcban, mert túl sokan voltunk. Így, nagy nehezen kicsikartam magamnak, hogy továbbjussak, és 1 hónap múlva letegyem a chuuninn vizsgát, az Arénában. Büszkén akartam elújságolni, hogy mindjárt chuuninn leszek, Hidekonak. De nem volt otthon.
- Gichi-jii-san! - kiáltottam az öreg szomszédnak.
- Á! Szervusz Rin-chan! Mi az? - kérdezte
- Hideko... -
- Küldetésen van! - mosolyogta.
- Mi? Hogy-hogy?! Az összes chuuninnak a vizsga felügyeletével kellene hogy foglalkozzon! - feleltem.
- Igen. Az összes chuuninn ezzel foglalkozik. -
- Akkor Hideko?! -
- Ő már ANBU. - mondta az öreg, és mosolyogva pöfékelt a pipájával.
~ ANBU... - gondoltam magamban, és hazarohantam. Szerettem volna én is olyan tehetséges, erős, és ügyes lenni mint Hideko. Persze ő mindig előttem van... Kicsit mérges voltam rá.
~ Minden versenyt ő nyer. - gondoltam az ágyban.
~ De... De... talán ezért szeretem... - folytattam a fejemben, és könny szökött a szemembe.
- Csak semmi bajod ne essék... - mondtam könnyesen a képre nézve.
Mindig megfogadom, hogy erős leszek, és erősen cselekszem. De képtelen vagyok rá, néha...
Egy hónap múlva, Hideko is eljött megnézni a küzdelmet. Élveztem, hogy engem néz. És nekem szurkol. Tudtam, jól kell hogy cselekedjek... Taijutsuval támadt, és genjutsuval blokkoltam. Nem volt semmi, de végül, föladta, és végre valahára chuuninn lehetek!!!
Telltek múltak a napok, hónapok és Hidekoval összeköltöztünk. Nagyon szeretem, és végre... végre érzem, hogy ő is szeret engem...