Yukigakure - Fogadó

Szálláshely a turistáknak.

Shun eldőlt.
- Tsuna! - kiáltottam, és a genin belépett a fürdőből egy fogkefével a szájában.
- Mi az?! - kérdezte, és csak pislogott.
- Shun elájult! - mondtam, mire a fiú kiköpte a fogkefét, és lerohant a recepcióra. Mikor visszatért a kezében egy elsősegélydoboz volt. Elláttuk a kisebb sérüléseit, majd hideg borogatást tettem a fejére és átöltöztettem. Ezek után végre elcsendesült a szoba. Tsuna a másik ágyban feküdt, én pedig a kanapén, de nem tudtam aludni. Az ablakot néztem, aminek sorban csapódtak neki a hódarabok. Lassan fölkeltem, és halkan az ablakhoz sétáltam. Ahogy kifújtam a levegőt, az ablak bepárásodott, majd a pára az ablakra fagyott. Odakinn a sötétben, egy lámpással rohanó csuklyás embert vettem észre, mögötte két lámpás férfivel.
~ Mi a... - kérdeztem magamtól, és ebben a pillanatban egy shuriken vágódott be az ablakon. A fiúk, természetesen egyből föleszméltek, még Shun is.
- Pi**ba! - kiáltottam, és kiugrottam az ablakon, kezemben Aka Seiduval. Kéd fekete kabátos, vörös felhős alak állt előttem.
- A...Akatsuki... - mondtam nyögve, és a lány, akit üldöztek, mögém állt.
- Add át a Jinch... -
- Elég! Nem tudom hol van! - kiáltott vissza a lány.
- Mégis! Meddig süllyed még Pein szervezete?! - ordítottam rá a bal oldalira. A férfi levette a kalapját.
- Hm. Hiddan. - mosolyogtam.
- Milyen jó, hogy egyesek így tudják a nevemet. - vigyorgott, és elővette a kaszáját.
- Mit kerestek itt?! - ordítottam, és harcállásba álltam...

//Most Shun folytassa!//

Feküdtünk a szálláson, amikor egy shuriken csapódott be az ablakon. Mindannyian felpattantunk az ágyból és láttam két kalapos alakot. Az egyik levetette, amire Hideko odaszólt:
- Hm. Hiddan.-és mosolygott.
Odamentem és Hideko mellé álltam, majd ezt mondtam:
- Akkor a másik Kakuzu...-mondtam egy kicsit unottan.
- Hohoho...A hírnevem máris megelőzött.-röhögött és mondta a maga saját mély hangjával.
- Mit kerestek itt?-kérdezte Hideko tőlük.
- A kormányzóért jöttünk. Ha nem adjátok át azonnal, kinyírlak titeket!-mondta Hidan.
- Hidan, tudod, hogy úgysem adják át....-morogta Kakuzu.
E közben hátraugrottam és odaszóltam Kisamenek:
- Vigyázz rájuk, majd mi elintézzük ezeket!
Kisame csak bólintott, én meg visszaugrottam Hideko mellé. Hidan rátámaszkodott a kaszájára, majd elkezdődött a harc. Kakuzu csak egy helyben állt, Hidan pedig felénk száguldott. Félreugrottunk majd odaszóltam Hidekonak:
- Elbírsz ezzel egyedül?
- Sima ügy!-kiáltott vissza.
Észre se vettem, de Kakuzu már rég levetette hosszú, vörösfelhős kabátját.
- Chuusin motte etai!-mondtam.
- Mi?? Te a Shun klánból való vagy?- kérdezte.
- Igen!-mondtam miközben kirúgtam a másik ablakon.
- Háh! Ilyen könnyen nem szabadulsz!-mondta miközben esett le az erkélyről.
Kilőtte a "robotkarjait" és elkapta lábam.
- A fenébe...-mondtam és már én is zuhantam le Kakuzuval egyetemben......

-Tőlem én vigyázok rájuk ha anyira akarod.
~Ez nem fer már megint kimaradok a harcból.
-Rám nem kell vigyázni. Szólalt meg Yumi.
-Nézd ez az akatsuki és ők sokkal erősebbek nálad. Nem akarom, hogy bármi bajod essen.
-Ó de aranyosvagy Kisi. Majd átölelt.
-Hé Tsuna maradj a hátam mögött nem eshet bántódásod. Inkább nézétek a műsort. Jó kis buli lesz. Ahogy ismerem őket biztos, hogy leverik az akatsukit. Csak, hogy az akatsuki nem jött egyedül. Jött még velük vagy száz bandita.
~Ez semiség lesz. Gondoltam magamban.
-Na ti kis szaros banditák gyerek. Majd elkeztem kaszabolni a banditákat. Sorra döltek ki egymás után.
-Yumi nem akarsz segíteni?
-Nem igazán mert azt mondtan, hogy nem akarod, hogy bármi bajom essen.
~Hát ez a nő. Nem lehet rajta elmenni. Mindegy harcoljunk. Amíg lefutott bennem ez a gondolatsor azon kaptam magam, hogy egy ember se maradt.
-Na ez szép volt Kisikém.
-Ugye, de mostmár tényleg csak néznünk kell a harcot

- Lépjetek hátrább. - mondtam Kisameéknak, akik meg is tették. A byakugan alapállásába álltam, és a Ni Doragon Noroi 2. szintjére.
- Juuho Soushiken/ Finomlépés ikeroroszlánököl! - mormogtam, és a chakra kiáradt a testemből. Ami körülöttem volt, elrepült.
~ Micsoda chakra... - gondolta Hiddan, és nekem támadt.
- Katon: Houenka - Láng Liliom! - mondta, és tüzet fújt.
- Kaiten! - és hárítottam a támadást.
- Any*d! - ordított Hiddan, és a kaszával csapott egyet, amit Aka Seiduval védtem.
- Kessei Sike no Jutsu - Elemi vihar! - ordítottam, és villámök között a földbe szúrtam a katanat. A villámok cikázni kezdtek, Hiddan kezdett elmerülni a sárban. Ekkor tűz söpört végig, és az eső is zuhogni kezdett. A szél szinte vágott.
- Mi a fene?! - üvöltötte, és felém dobta a kaszát, ami meg is vágott a kezemnél. Gyorsan egy kört, benne egy háromszöggel formát vésett a sárba, és lenyalta a véremet.
- Ba*zki! - üvöltöttem, és Hiddan a lábába szúrt egy dárdát.
- Áhh! - és a lábamhoz kaptam. Egy kunait dobtam felé, amit könnyen hárított. Most a másik lábába is szúrt.
~ A testemet irányítja... De mi lesz ha nem az én testem? Áh... Hideko ez túl nagy kockázat! De meg kell tenned... - gondolkodtam, és az ötödik szintre léptem. Sárkánnyá alakultam, amire már nem hatott Jashin jutsu. Az idő viszont kevés volt. Elkezdtem ütni, és rasengant formáltam, ami ezúttal fekete volt.
- Rohadék! - ordított rám a férfi, és menekülni kezdett. Az utolsó másodpercekben, egy chakra elfojtót tettem a kezemre, így emberi alakot öltöttem. Kezdtem kimerülni, így jobbnak láttam, ha futni hagyom Hiddant. Amint láttam, Shun is ezt tette...
- Nos, srácok, ideje indulni... Otthon jó sok dolgunk lesz. Kormányzó úr, innen már magára bízom. - mondtam reggel, és elbúcsúztunk a kormányzótól, és embereitől.
- Szerintem ez simán lehetett volna S szintű küldetés is. - zsörtölődött Kisame, és már csak pár méterre voltunk a kaputól...

//Folyt. Köv. Konoha kapuja. //