Shu no Kuni Erdeje

Egy Shugakure melletti kisebb erdő.

Miután elindultunk az erdőben a sensej szavain kezdtem gondolkodni. De inkább úgy döntöttem hogy majd ő megállapítja hogy méltó vagyok-e vagy sem. Elindultam előre és közben ide oda figyeltem hátha meg látok valamit vagy valakit.

~ Ez érdekes, hogy elég magas-e chakra szintünk? Hát nekem nem ez a véleményem, hanem az, hogy ha jó a chakra kontrollod és a megfelelő helyzetben a megfelelő technikát alkalmazom, nem lehet probléma, mondjuk az is igaz, hogy minél kevesebb a chakrám annál hamarabb kifáradok, ha esetleg rosszul használom. Na de ez most nem fontos, vajon Jaszami mit figyelhet ennyire? Lehet, hogy nekem is kicsit figyelnem kellene. *kérdezgettem és elmélkedtem, de csak magamban nehogy megsértsem Hideko Juhai Kamura-t. Meg hát az is az igássághoz tartozik, hogy utálom az ilyen kis beszámolókat, hogy mit miért kell meg hogyan meg ilyenek.
~ Na jó figyeljük a környezetet, de csak úgy hogy senki ne vegye észre. Hogy is volt az akadémián? Ja igen csak egy kis chakrát irányítok a füleimbe, és hiába lehet a támadó akármilyen csendes a szívverését és a pulzusát, nem tudja elrejteni.

Mindent hallottam, elvégre chakra segítségével gondolatokat is tudok olvasni. Mint bármelyik chuuninn vagy jounin. Nem nehéz technika.
Egy pillanatra, alig láthatóan elmosolyodtam a genineken, majd tovább sétáltam. Előttem baktatott a két genin, mellettem pedig a chuunin. Egy kicsit behunytam a szemem, majd zajt hallottam a bokorból. Enyhe pulzálás. Valószínűleg csak az hallhatta aki chakrát irányított a fülébe. Kagehisa, és Fumetsu is a zaj irányába fordult, akárcsak én. Jaszami is arra nézett, elvégre mindenki odafigyelt, csak én nem.
- Jó öreg Hangfalusi technika. - sóhajtottam, és hat shurikent dobtam a szemben lévő fa ágára. Négy ninja ugrott a földre. Két genin, egy chuunin és egy elit jounin. Ugyan abban a cipőben járak mint mi. Nekünk őket kellett levadászni, nekik minket.
- Hm. - mosolyodtam el, majd elővettem a seidum.
~ Kagehisa! Használd a bábokat! - mondtam telepatikusan, mire a fiú bólintott, jelezve megkapta az "üzenetet". A két genin, meglepett, hiszen egyből reagáltak, és elővették fegyvereiket.
Jaszami ügyesen hárította a feléje érkező csapásokat, ám ellenfele eltérítette, és füstbombát dobott rá. Mindent eltakart körülötte a liláskék füst, nem tudhatta merről jön a támadás. Fumatsu felé két ördögshuriken száguldott. A támadója a rejtett föld techniká alkalmazva a mélybe kezdte rángatni a fiút.
Kagehisa egy erős chuunint kapott, akivel kunaial csaptak össze. Kagehisát föllöke támadója, fegyvertelenné vált!

A füst bombára nem készültem föl, de gyorsan gondolkodtam és kéz jeleket kezdtem mutatni és
-Fūton: Daitoppa jutsu-mondtam majd erősen elkezdtem fújni valamint körbefordultam a tengelyem körül így a támadót is sikerült legalább annyira lelassítanom hogy ne tudjon egyből megtámadni. Miután már tisztán láttam egy kunajit a támadóm felé egyet pedig Fumetsut támadó egyik démon shuriken felé hajítottam hátha eltérítem. Majd a wakizashimmal előre törtem hogy elvágjam az ellenfelem valamelyik végtagját.

*Épp hogy elő tudtam venni a kunai-omat és már el is indult felém két démon szél shuriken amiből, csak az egyiket láttam a másikat csak hallottam, ezután felkészültem a hárítására, de ekkor elkezdtem lesüllyedni a föld alá ezen egy pillanatba, meglepődtem, de tudtam, hogy nem gondolkodhatok túl sokáig, mert a föld elnyel. Szerencsém volt hogy nem húzott le még elég mélyre így hogy a felső testem még szabad volt a Dinamikus Akció taijustumal szét tudtam verni a körülöttem lévő földet, és ezzel megakadályoztam, azt hogy teljesen lerángasson a föld alá. Ezután meg próbáltam kihasználni a dinamikus támadásból megmaradt energiát, arra hogy fel ugorjak az egyik közeli fára, hogy elkerüljem a további, földalol támadásokat és felmérhessem a területet, és esetleg segítsek, ha valamelyik társamnak szüksége lenne rá.

A szemeimet csukva tartottam. A hideg esti szellő jéghideg vízsugárként "fröccsent" az arcomba. A jobb szememet lassan kinyitottam. Aktiváltam a Byakugant.
- Hakke Hyakunijuuhachishou/ Nyolc jövendölés, 128 csapás! - mondtam, majd fölvettem az alakzatot. Hatalmas sebességgel indultam támadóm felé. Nagyon sok csapásom célba ért, de jónéhányat sikerült hárítania.
- A Sötétség Elhozója. - mondtam ismét, és az ellenfelem hatalmas sötétségben találta magát.
- Rohadék! - mondtam, majd köpött egyet.
- Nem is tudod ki vagyok? - kérdeztem tőle, és egy robbanó cetlit dobtam a karjára. Azonnal hatástalanította, de elterelésnek jó volt. Előre ugrott a cetli irányába, és egy fának ütközött, amit nem láthatott a jutsu miatt.
- Kai! - ordította, ám ez semmit nem ért.
- Athotekina-Akari - Elsöprő fény. - súgtam, majd hirtelen elvilágosodott minden. A feketéből fehér lett, az ellenfél csak a rá szegeződő kardot látta. A fény elárasztott minden. Átégett a húson, összetörte a csontokat.
Az erdő eddig makulátlan csendességét először a kér genin illetve a chuunin harca rázta meg. Majd miután végezek, némileg odébb egy rövid, összecsuklott, borzalmas kiáltást lehetett hallani. A fa törzsének támaszkodva néztem az előttem pár méterre fekvő felismerhetetlenné égett hullát. Elit jounin volt. Igazán tudhatta volna, hogy a Sötétség Elhozója jutsuból, csak a chakra keringés kétszeres ki és bekapcsolásával lehet kijutni...

// Eddig Fumetsu legyőzte az ellenét, + 10 tp és +100 yen! //

*a fáról körbe nézve láttam, hogy hideko legyőzi a másik elit ninját és kényelmesen neki, dől az egyik fának.
~ Nem értem miért nem segít, vagy talán pont azt akarja, hogy meg tudja milyen erősek is, vagyunk valójában. De ez most nem számít most az a fontos, hogy mindenki megússza. Na nézzük hol is, lehet Jaszami? *Ekkor fémes csattanásra lettem figyelmes, ahogyan a Jaszami által eldobott kunai eltalálta a még felém indított démon szél shuriken ami, így irányt váltva a földbe csapódott és az azt követő shuriken pedig abba a fába csapódott, aminek hideko neki támaszkodott.
- Hm.
~ Ez várható volt még csak meg se rezzent már biztosan előre tudta, hogy oda fog becsapódni és úgy tett mintha nem is érdekelné. *gondoltam de magam sem voltam biztos benne hogy ez tényleg így van-e vagy csak teljesen véletlenül állt pont az a fa mellé.

// már be is írtam az adatlapba //

Az erdőt fagyos szellő rázta meg. A látóhatár még kisebbre szűkölődött, nem volt elég hogy sötét van, és erdőben is vannak, leült az éjjeli köd. Kurosuna az ellenébe vágta a kését. Az ellenséges chuunin teste lassan szétfolyt a földön.
- Sárklón? - nézett körbe a fiú, majd a mögötte sorakozó chuuninn klónokat figyelte. Gonosz vigyor szinte megdermedt az arcukon.
- Mi a...? - tágult ki Kurosuna szeme, de már ugrania kelle a felé érkező kunaiok zápora elől. Kisértetiesen furcsa érzés rántotta össze mindenki gyomrát.
Fuumetsut hátulról elkapta két kéz, és lerántotta a földre. Ellenfele épen, egy karcolás nélkül vigyorgott fölé hajolva.
Jaszami még küzdött. Elvégezte az utolsó csapás az ellenfelén, majd elégedetten megfordul, és megpillantotta újra ellenfelét, csak huszadmagával, teljesen sértetlenül.
- De hisz ez...ez lehetetlen! - motyogta a fiú, és arcára idióta grimaszt erőltetett.
Én még mindig a fának dőlve néztem a csillagokat, amik néha-néha átszűrődtek a lombkoronán.
- Byakugan. - súgtam, majd körbenéztem az erdőben. Láttam az összes fiút, az értetlen arckifejezéseket, és az ellenük érkező "Hang ninjákat".
~ Na hogy muzsikáltok skacok? - kérdeztem magamtól, és elmosolyodtam.
~ Még nehezítek egy kicsit... - gondoltam magamban, és át transzformáltam magam Orochimaru képére, majd klónokat hoztam létre.
- Lássuk ehhez mit szóltok... - mondtam magam elé, és a klónjaimmal együtt a három fiú felé menünk...

//Szép meló! Kurosuna +100 yen +10 tp, Jaszami +100yen, +10 tp//

Ahogy körül néztem mindenhol ellenséget láttam. Tudtam hogy csak klónokkal van dolgom ezért igyekeztem kis sérülésekkel szétfoszlatni őket. Mikor megláttam az Orochimaru klónokat megtorpantam.
~Mi a fene? hogy és mikor?... Várjunk csak. Ezek biztos csak transzformált klónok-Gondoltam magamban és folytattam a harcot a többi klónnal de közben szemmel tartottam az Orochimaru klónt is ami a közelemben volt.

~ Mi a fa... A fenébe mi történt nem hiszem el ez, meg hogy került ide? *kérdeztem magamtól de, azt is tudtam, hogy nem állhatok, meg mert még rossz vége lesz. Ezután használtam a testhelyettesítő jutsut magamon és az egyik hang falusi ninján így a két ninja egymást fogta, ezután ki húztam a fából a démon szél shurikent és amekkora erővel, tudtam, bedobtam a hang falu ninják közé. Az nyilván való volt hogy klónok de ezzel legalább néhányat el intézhettem, ezután körbe néztem és az lett feltűnő hogy sehol sem láttam hidekot.
~ A francba hol lehet. *Miközben ezt kérdeztem magamtól folyamatosan, csapkodtam ketté a sár klónokat.
~ a szemét, nem hiszem, el most vagy elbujt vagy, ő is a klónok között van, de ha ez igaz, akkor még is hol? *kérdeztem megint csak és közben fel vettem a másik démon szél shurikent ami, a földbe fúródott és azt is a tömegbe dobtam vigyázva, arra hogy a társaimat véletlenül se találjam el. Ekkor még nem bvettem észre az orochimaru klónokat.

//Semmi baj //

~ Jó! Ügyes meglátás Kurosuna... - gondoltam magamban, majd a Kurosuna ellen indított klónokat föloszlattam, az Orochimarukból Orochimaru lett, ami pedig én voltam.
- Szép munka Kurosuna, bár számolnunk kell azzal, hogy téged már lassan 5 éve tanítgatlak. - mondtam, és leültem a fűre. Most már csak a többieknek is rá kell jönnie.

Az idő még párásabbra változott. A két genin elszántan küzdött a klónok ellen, ám már lassan fogytán volt a chakrájuk...

//Kurosuna + 100yen, + 10 tp. Ha Fumetsu és Jaszami is teljesíti a feladatot, akkor nekik is ugyan ez!//

* Kezdtem elfáradni ezért felugrottam ez egyik közeli fára.
~ A francba ezek soha nem fogynak el?! *kérdeztem magamtól miközben átugrottam egy másik fára a klónok elöl, akik utánam jöttek, és közben körbe néztem.
~ Jaszami sem bírhatja sokáig, ahogy én sem valamit tenni kéne. *miközben egyik fáról a másikra ugrálva folyamatosan pásztáztam a területet észre vettem, hogy már csak egy orochimaru van az is, csak ül a fűben.
~ Mi a fene hát ez mit csinál? *ekkor megálltam az egyik fa tetején mintha már nem is érdekelnének a nyomomban lévő klónok.
- Basszus ez tuti végig csak hideko volt.
~ A francba de hülye vagyok hogy ez miért nem jutott eszembe hamarabb? *ebben a pillanatban a klónok oda értek hozzám, és aki csak tudta belém állította a kunai-át, de a következő pillanatban a test egy durranással és füsttel kisérve átalakult egy fatörzsé //igen a testhelyettesítő jutsu // és én orochimaru mellett jelentem meg újra.
- Hideko te vagy az? *kérdeztem lehajtott fejjel unottan és kicsit dühösen miközben azért felkészültem arra hogy ha mégsem így lenne eltudjam húzni a csíkot.

A sok klón már kezdett nagyon idegesítő lenni ezért felugrottam egy fa tetejére és onnan körbe tekintettem és megláttam Fumetsut és Orochimarut ahogy ott vannak egymás mellet de nem csinálnak semmit.~Hát ez szép úgy tűnik én vagyok a leglassabb mondtam és gyorsán átszaltóztam egy másik fára mert a klónok már majdnem felértek de azért küldtem nekik még egy robbanó cetlit ajándékba.
-Jó éjt-Mondtam és felrobbantottam a cetlit ami a fát is kidöntötte ami ráesett a klónokra. Miután ezzel megvoltam oda ugrottam Orochimaru elé.
-Na úgy tűnik én értem ide utoljára-Mondtam de a kardom még mindig készenlétben volt hátha még sem csak Hideko sensej volt az. De azt biztosan tudtam hogy nem Orochimaruval van dolgunk ő már megölt volna minket.
-Ez egy kicsit túl átlátszó volt.

Elmosolyodtam, majd föloszlattam az összes klónt.
- Nem akartalak bántani titeket. - mondtam a srácoknak, és széttártam a kezem.
- Mehetünk tovább, most már biztos vagyok benne, hogy egész ügyesek vagytok... - mondtam és tovább álltunk.

Már éjfél felé járhatott, és az erdőben szinte fagy uralkodott. A hatalmas ezüstös hold, fáradtan lendítette gyér sugarait a sápadtan nyújtózó fák irányába. Valahol egy bagoly huhogott, de az erdő csöndes volt. A zsenge szél néha-néha belekapott a bozontos fák kócos hajkoronájába, majd elillant a magasabbra vágyakozó hegyek zegzugai között. A pára már leült a mocsarasabb vidékek felé, a gyorsan igyekvő tél dere váltotta föl. Megborzongtam a hűvösben, akárcsak a többiek. A fák ágára kiült a dér, fagyos karjait nyújtva a lombok felé. November szélére járt már, de a levelek nagy része még a lassan kopaszodó fák ágain csücsült, reménykedve, lesz még jó idő az évben. Olyan, mintha az ember egy milliós értékű kastély ezüstből faragott erdején menne keresztül. Az egyik bokor előtt egy őz legelte föl a még csak deres füvet. Föl kell készülnie a télre, ezért minél több tápanyagot, kalóriát juttat a szervezetébe. Arrébb egy sün mászott ki a kisebb avarkupacból. Hátára ráragadt néhány barnás vöröses levél. Apró fürge lábaival gyorsan vágott át előttünk.
- Még hosszú út áll előttünk. - súgtam halkan a mellettem egyre fáradó fiúknak.
Valahol a távolban szélcsengő hangja borzolta meg az eddig makulátlan csendességet. Az erdő sűrűébe érve, a köd ismét leszállt a dérbe burkolózott erdőbe. Néhány ködfoszlány kísértetként suhant el az orrunk előtt. Valahol fény gyúlt, a szélcsengők óvatosan csengettek tovább. A fény lassan közeledett. A csengők egyre közelebbinek tűntek. Lassan kiléptünk a fák sűrűéből. Lábunk alatt kavicsos tengerpart, szemünk megakadt a hatalmas sötét óceán ezüstösen kanyargó fodrain. Egy csónak állt a sóderra tolva. A végében egy bot, és egy evező. A bot végére három szélcsengő és egy lámpa volt erősítve. Óvatosan léptem a fém aljú hajóba, a fiúk szó nélkül beléptek. Az evezővel előre löktem a hajót, el a parttól, egyenesen a víz közepe felé. Ott egy fadobozból előhúztam egy apró motort, amit el is indítottam. A többiek, és én is vastag pokrócba burkolóztunk. Mögöttünk távolodott Shu no Kuni, előttünk közeledett Kirigakure. Valahol vészharang sikoltott föl. Szemünk előtt kibontakozott a lángba borult város. Emberek üvöltése, kardok, kések és harci botok csengése, csörgése, dobbanása hasított a fülünkbe.
- Itt meg mi a fene történik?! - rikoltott föl Fuumetsu.
- Háború van. A Hold Országa és a Víz Országa között. Shu no Kuni és a Tűz Országa a Hold országát pártolja, míg a Hang és az Eső a Víz Országát. - magyaráztam, és előre mutattam.
- Ott kikötünk, és azonnal bekapcsolódunk a küzdelembe. Kurosuna lesz az ideiglenes vezetőtök, nekem fontos dolgom van és egyenesen belerohanok a közepébe. Ha megtudom hogy hősködtök, ellenálltok a chuuninnak mind a kettőt visszaküldöm az akadémiára! - mondtam agresszíven, majd minden izmommal a közeledő part felé rugaszkodtam, majd eltűntem a lángok között...

Az utcákon holttestek, vér, széttört dobozok, épületek romjai hevertek. Kurosuna egyből vette az adást, és a part felé kormányozta a csónakot. Mindenki kiugrott kezében fegyvert markolva.
A keskeny padkára rohantak, amin egy szakállas férfi fetrengett. Szájából vér folyt a fehér szakállára, barna csuklyás kabátját vörösre színezte a testéből ömlő vér. Hiányzott egy keze és egy lába. Némileg odébb, a lángfal mögött hat férfi küzdött. Ketten karddal, ketten bottal és ketten kunaiial. Minden égett. Alig lehetett kivenni a formákat. Egy égő holttest feküdt egy kapuban. A kapun túl fekete páncélos és kék páncélos samuraiok kaszabolták egymást. A fekete páncélosok mellkasán ezüst kirakásos hold virított, a kék páncélosokén a Víz Országának négy hullámos vonala.
A fiúk értetlenül bámultak végig a tájon, majd egy Hang faluból érkezett csapat állta útjukat. A középső egy teljesen befáslizott arcú jounin volt, mellette két chuunin.
- Hova-hova taknyosok? - röhögött a jounin, majd előrántotta a kardját és Kurosuna arcához érintette.
A másik két chuunin szintén nevetett és kunait vett elő....


//Kirigakurében, az utcákon folytassátok!!!//