Konohagakure - Kórház

Konohagakure kórháza.

-Ljmeg! -ugrottam fel kiabálva.
-Mi a bajod? -kérdezte egy bunkó orvos.
-Mi a francért vagyok itt? És hol az a pattogó lilafejű?! -ordítottam le a fejét.
-A senseiedre gondolsz? -kérdezte az orvos.
-Na ne! -mondtam és távoztam az ablakon.

~Hol van??? -gondolkodtam és össze vissza rohangáltam a városban.
Beugrottam Ichiraku ramen büféjébe és megláttam őt.
-TE!!! -ordítottam.

~ Basszus, de fáj a fejem mi a fene történt? *kérdeztem magamban, miközben felültem egy ágyon.
~ Héj mi ez?
- Hol a fenében vagyok, várjunk csak az utolsó emlékem az, ahogy Hideko azt üvölti nekem és Jaszaminak hogy, fussunk, én meg fordultam és... és most itt vagyok, de mégis hol? *kérdeztem magamtól, de hiába nem tudtam megmondani.

(Ez hidekoval van ehh... Bocsika... ^^")


A parton csend volt. Mikor kinyitottam a szemem, gyorsan becsuktam, a szemembe sütött a lenyugvó nap fénye. Nagy nehezen föltápászkodtam, és egy homokos parton találtam magam. Megfordultam. Mögöttem dzsungel, előttem a végtelen víz. Előrébb mentem. A lábam beleért a hullámba.
- Szervusz gyermekem! - hallottam egy férfi hangját magam mögött.
- Apa? - kérdeztem meglepődötten, majd hátranéztem.
- Mi ez a hely? Hogy kerülök ide?! - hadartam zavarodottan, és közelebb léptem az édesapámhoz. Apám mögött szamuráj ruhába bújt férfiak és nők, jounin mellényes emberek álltak. Mind nagyon ismerősek. Ezek az arcok... A klánterület alagsorában... Az arcok! Hiszen ezek az emberek az őseim! Mind a képeken és a tekercseken!
- Ez fiam... ez az utolsó állomás... - mondta letörten az egykori őrző.
- Ezek szerint meghaltam? - kérdeztem megdöbbenten.
- Nem fiam. Még nem. Neked még van dolgod az életedben. Még vissza kell térned... - mondta a férfi, és megfogta a kezem. Az eddig is vakító nap fehérré változott. Négy gömb lett belőle. Halványulni kezdtem... Az őseim is halványultak. A homok a lábam alól eltűnt.
- Vissza kell térned! Még egyszer! 1, 2, 3, 4! MOST! - kiabálta valaki. Halk, erősödő folyamatos sípolást hallottam. A sípolás földarabolódott.
- Sikerült! - kiáltotta egy férfi és egy női hang. Lassan nyitottam tovább a szemem. Iszonyatos sajgás csapot a homlokomba. Két orvos állt a szobában. Egyiknél defibrillátor, a másiknál kötszer. Eztán elaludtam.

Mikor ismét fölébredtem egy másik szobában feküdtem. Lassan néztem körbe. Már sokkal jobban voltam.
~ Mennyi idő telhetett el? - kérdeztem magamtól, majd a fali naptárra néztem.
- 3 nap?! - ámultam el. Pontosan három és fél nap telt el a szökésünk után. Nem tudom hogyan éltem túl. Nem emlékszem hogy egyáltalán beértem volna konohába.
~ Akkor mégis hol lehetek? - mondtam magamban, és az ablak felé néztem. Kint levél borította fák, és a Hokage palota.
~ Akkor ez mégis konoha. - könnyebbültem meg, és a szomszédos ágyra néztem. Ott feküdt Kurosuna, és hiányzott egy szeme. A szem helyét gézzel tömték be. Leborítottam magamról a takarótömeget, és nehézkesen fölálltam. Egyik kezem gipszben volt, arcomon varratok, Byakuganom letakarva.
~ Csak nem! - képedtem el és a szememhez nyúltam. Szerencsére megvolt. Nehézkesen fölöltöztem, a bal kezemet a ruha alatt tartottam. Odamentem Kurosunához. Nem volt gépre kötve. Odamentem egy telefonhoz a szobában.
- Nővér! Legyen szíves a 201es szobába egy hordágyat és egy hordólegényt hívni! - mondtam és leraktam a telefont. Amit kértem megérkezett. A kórház pincéébe vitettem a fiút, ahol lefektetem egy pecsétes körbe, amit fölfestettem. Szem kell neki. Méghozzá olyan amit hasznosítani tud... Kértem egy kórlapot. Egy holttest, akinek Rin'neganja van.
- Ez jó lesz! - böktem rá, majd fölrohantam a lépcsőn. A halott szemét eltávolítottam, majd levittem a pincébe.
Kézjeleket mutogattam, mind két kezemet használtam a gipsz ellenére, majd a földre csaptam. A kis pecsétek kúszni kezdtek az elhelyezett szem felé. A szemgödör vörösen izzani kezdett, majd beforrt a helyére.
- Itt az ideje megnézni a két genint is... - morogtam és elindultam fölfelé, a vállamon a chuuninnal.

//Jutalmak mindenkinek! Kurosuna Rin'negan, Jaszami + 3 szabad választott B vagy C szinű technika, Fuumetsu + 3 szabadon választott B/C szintű technika! + Jaszami és Fuumetsu írjon magának 800 yent! és 100 tp-t!//

// Figyelem! Mindenki pihenőt kap! Kivéve Kurosuna! Szóval a sorrendet megbontom, a genineket majd felkeresem! //

Miután megbizonyosodtam róla, hogy a két fiú jól van, visszatértem az "újonchoz".
- Örömmel látom, jobban vagy. - mondtam a fiúnak, aki döbbenten nézte a szemét a tükörben. Az ajtófélfának dőlve néztem végig a makulátlan tiszta fehér kórtermen. Az ablak nyitva volt. A délutáni szellő libben be rajta, majd körbenyalta a szobát, és távozott. Pár pillanatra beállt a csönd kettőnk között.
- Gyorsan gyógyulsz. - folytattam a fiúnak, majd egy zavart vigyort erőltettem az arcomra.
- Most pontosan kifejtenéd, mi is zajlik a Víz országában, sensei? - kérdezte az "újonc" őrző.
- Igen... - mondtam, majd hosszú szünetet tartottam. A kinti tömeg zaja becsapongott a beszélgetésünkbe. - Kirigakure vezetője, Uchiha Madara. Bizonyára hallottál róla. Úgy tartják halhatatlan. Valóban, a chakrája eszméletlen erős... Nos, úgy véli, ahhoz, hogy a Víz országát a nagyhatalmak közt említsék, mint a Tűz és a Szél országát, ki kell vívnia a hatalmat. Ugyanis a Víz országa a négy nagyhatalom között van, de ő a legkisebb. Területet akar magának, minden áron. Már több éve ez van. A vezetőknek, mint például Hokage-sama és a Skarlát ország vezetői, megelégelték a folytonos próbálkozásokat, és mindent megtettek hogy elmozdítsák a helyéről Madarát. Ez sikerült is nekik, úgy körülbelül 40 éve. Csak hogy most, a Mizukage halála után nem maradt örökös, ismét Madarát választották a trónra. Madara Mizukage lett, és területet akar. Hadat üzent a Skarlát országának, ahol már új vezetők voltak. Madar úgy számolta, mindkét országnak, a tűz és a skarlát országának új vezetői lesznek. Ám Yondaime korai halála miatt hiba esett a számításaiba, így a régi a űz országa továbbra is a Skarlát ország javát fogta. Így magával ránotta a vezető hatalmat (a Tűz országát), és a Skarlát országát. Azonban a Víz országa sem őrült. Lepaktált a Hanggal, és az Esővel. Így kemény összecsapások várnak mindenkire. - fejeztem be, majd leültem az ágyra.
- Ez durva. - mondta kicsit eltűnődve a chuunin, majd kacsintott egyet a tükörbe.
- De hogy jönnek ehhez az őrzők? - kérdezte, és értetlenül nézett felém.
- Az őrzők feladata az országok egyensúlyának megtartása. 12 klán szolgálta az őrzőket. Ebből 11 klán kihalt. Egyedül én a Kamura klán leszármazottjaként maradtam jogos örökös. És ez nem is lenne gond, ha az utolsó 11 őrző keresett volna utódot magának. Mivel ez nem következett be, az őrzők templomai kihaltak, nincs utód. Ezért van szükségem rátok. Rád, Fuumetsura, és Jaszamira. Magas a chakrátok, ezért jól kell titeket edzenem, hogy ti legyetek a következő őrzők. Sajnos a két genin még nagyon fiatal ehhez, ezért várnunk kell, legalább míg chuuninok lesznek. De benned nagy jövő van, Kurosuna. - végeztem a beszéddel, majd lassan megfordultam.
- Ha készen állsz gyere ki az edző terepre! -

Csak Hidekó sensej savait hallottam aztán hirtelen minden elsötétült. Amikor kinyitottam a szemem csak a fehér plafont láttam. Elfordítottam oldalra a fejem és megláttam Fumetsut.
-Hol vagyunk?-Kérdeztem lassan majd észre vettem hogy Fumetsu egy beteg ágyon fekszik ezek szerint én is. Megpróbáltam fölkelni de az oldalam fájni kezdett úgyhogy inkább vissza feküdtem.

- Hol vagyunk? *kérdezte Jaszami amikor felébredt.
- Korházban konohagakurában. *válaszoltam kicsit suttogva, mert még mindig fájt az oldalam.
- amúgy Hideko és Kurosuna már elmentek és Kurosunának az egyik szemét ki szúrták és Hideko adott neki egy másikat még hozzá egy Rin'ngant és ne kérdezd, mert hogy mi az, mert még életemben nem hallottam róla. *mondtam kicsit rosszkedven de, ez lehet, hogy csak a gyógyszerek hibája.

-Kórházban konohagakurában. Amúgy Hideko és Kurosuna már elmentek és Kurosunának az egyik szemét ki szúrták és Hideko adott neki egy másikat még hozzá egy Rin'ngant és ne kérdezd, mert hogy mi az, mert még életemben nem hallottam róla.-Mondta Fumetsu.
-Aha értem.-Mondtam majd újból megpróbáltam felülni ezúttal sikerült is de attól még fájt.-És most akkor győztünk? Vagy mi történt?-Kérdeztem.

- Aha, értem. És most akkor győztünk? Vagy mi történt? *kérdezte Jaszami miközben felült.
- Hát igen ez nagyon jó kérdés. Én csak arra emlékszem, hogy Hideko szalad felénk Kurosunával a vállán és azután itt ébredtem. *mondtam miközben felálltam az ágyból és elkezdtem felöltözni.
- Na de én nem maradok, tovább megkeresem Hidekot és megkérdezem mi történt. Úgy hallottam, hogy Kurosunával az edző térre mennek.

Az én szemszögemből úgy tűnt Fumetsu elég jól járt. Ahogy végig néztem a testemen észre vettem hogy mellkasom szintjétől lefele mindenem be van kötözve.
- Na de én nem maradok, tovább megkeresem Hidekot és megkérdezem mi történt. Úgy hallottam, hogy Kurosunával az edző térre mennek.-Hallottam ahogy mondta.
- Rendben azt hiszem hogy én még nyomni fogom az ágyat. Majd mond el nekem is amit megtudtál rendben?-Kérdeztem és kicsit felszólítottam de nem érződött annyira. próbáltam én is felállni hogy megnézzem képes vagyok-e talpon maradni. Hát nem. Amikor megpróbáltam felállni a lábaim egy nagy sajgó zselévé váltak úgyhogy nem próbálkoztam.
-Úgy tűnik én közelebb voltam a "telitalálathoz" mint te.-Mondtam egy kis kuncogással.

- Rendben azt hiszem, hogy én még nyomni fogom az ágyat. Majd mond el nekem is, amit megtudtál rendben? *mondta Jaszami miközben megpróbált felállni, de nem úgy tűnt mintha sikerülne neki.
- Úgy tűnik én közelebb voltam a "telitalálathoz" mint te. *mondta Jaszami miközben megpróbálta bele vinni egy kis kuncogást, de elég nehézkesen sikerült neki, eközben én már felöltöztem és kicsit szédelegve oda léptem az ablakhoz indulásra készen, de csak ekkor jutott szembe, hogy még nem is voltam Konohagakurában és így azt se tudom, merre induljak a kiképző térre.
- Te Jaszami nem tudod, merre van a kiképző tér? *kérdeztem Jaszamit miközben neki támaszkodtam az ablakpárkánynak, mert még elég gyenge voltam, de megpróbáltam úgy tűnni mintha csak lazulnák, de nem tudom menyire sikerült.

- Te Jaszami nem tudod, merre van a kiképző tér?-Kérdezte Fumetsu ahogy oda dőlt az ablak párkányhoz.
- De tudom.-Mondtam aztán a fejemben összefoglaltam az utat majd elmondtam neki is.
- Nos nagyjából ennyi most már oda találsz.-Mondtam miután befejeztem az eligazítást.

- De tudom. *mondta Jaszami és kis gondolkodás után elmagyarázta hogy merre is menjek.
- Nos nagyjából ennyi most már oda találsz. *mondta miután befejezte az eligazítást.
- Rendben kösz és majd meglátogatlak ha addig nem leszel jobban, de most megyek. *mondtam és már ki is ugrottam az ablakon és elindultam abba az irányba amit Jaszami mondott.