Udon no Kuni - Sivatag

Tárgy: Udon no Kuni - Sivatag Hétf. Aug. 31, 2009 6:53 pm

Udon no kuni, és a sivatag, egy és ugyan az. Very Happy

Egy hatalmas sivatag. Nappal akár 50 °c, éjjel viszont valamikor még a 10°c sem éri el. A homokviharok halálosak, és veszélyesek.

Tárgy: Re: Udon no Kuni - Sivatag Kedd Szept. 01, 2009 5:42 pm

Miután sikerült elsajátítanom még egy Jutsut a Seidummal, köszönetet mondtam Hideko senpainak, majd úgy döntöttünk elindulunk. Nekivágtunk a hatalmas sivatagnak, ahol kissé már enyhült a szél. Ám ekkor már besötétedett. Éjszaka nem volt nagyon nehéz tájékozódni, mert a Hold és a csillagok fénye teljesen megvilágított mindent. Érdekes módon eléggé hideg volt a homoktengerben, ha nem hordanám mindig a pulóveremet, akkor bizonyára fáztam volna.
- Nem igazán jártam még erre... Minden esetre jó lenne már biztonságos helyen lenni...- mondtam kicsit halkan, miközben két tenyeremre ráleheltem. Figyeltem a lábam elé, nehogy valami kígyó megmarjon, mert akkor aztán megnézhettem volna magamat.
~ Legalább a Hold szép ezen az éjjelen.~ töprengtem el az égre nézve. Egyre beljebb, s beljebb értünk a veszélyes sivatagban.
- Úgy hallottam itt a homokvihar az ember legveszedelmesebb ellenfele.- szólaltam meg, utána sóhajtottam egyet.

Tárgy: Re: Udon no Kuni - Sivatag Kedd Szept. 01, 2009 6:48 pm

Lassan törtünk beljebb és beljebb a szüntelen homokvilágban.
Csend volt. Valahol egy szélcsengettyű csilingelt. Éppen csak lassan. Szünetenként meg-meg mozdította az enyhe szellő. A csillagok és a hold szüntelenül kísérte utunkat. A homok ropogott a lábunk alatt.
- Nem igazán jártam még erre... Minden esetre jó lenne már biztonságos helyen lenni...- mormogta Kodama, mire nem adtam választ, csak hümmögtem egyet, kettőt.
- Úgy hallottam itt a homokvihar az ember legveszedelmesebb ellenfele.- sóhajtotta kicsit később, erre már válaszoltam.
- Ez igaz... De olykor olykor banditák is lehetnek a közelben... - mondtam, hiszen gyanúsnak találtam a csengettyűt. Lassan haladtunk tovább. A távolban pontok halmaza vonalat alkotott.
~ Karaván. - gondoltam, és nyugodtan sétáltunk tovább. A szekereket megközelítve erősödött a csengő hangja. Az egyik kocsira volt fölrakva. Alig egy méterre voltunk a szekerektől, mikor egy holttestet pillantottam meg a vezető kocsis helyén. A többi szekér is üres volt, a lovak erről tudomást sem véve mentek.
- Hasra! - kiáltottam és ellöktem Kodamát. Alig pár centire a feje fölött húzott el két shuriken. Ebben a percben a testembe fúródott még négy, de a helyemben fatönk lett. A földből előmászott négy Missing - ninn.
- Kod! Válassz egyet! - nevetem, eközben a földre csaptam a kezem...

Tárgy: Re: Udon no Kuni - Sivatag Szer. Szept. 02, 2009 7:44 pm

Nyugodtan ballagtunk a sivatagban, mikor egy szekérre lettünk figyelmesek. Senki nem volt a közelében, ezt elég furcsának találtam.
~ Egy karaván, amit nem őriz senki... Ilyet még nem láttam. Ráadásul ez a hang... Gyanús nekem ez az egész.~ gondoltam magamban, miközben Hideko senpai mögött zsebre tett kézzel mentem. Ahogy elhaladtunk mellette a senpainak feltűnt, hogy a vezető helyén egy halott van. A karaván többi része szintúgy teljesen üres volt.
- Hasra!- kiáltotta el magát Hideko senpai, amitől majdnem szívbajt kaptam. Megszoktam már ebben a sivatagban a csendet, erre jól elordította magát. Hirtelen ellökött a Jounin a fejem fölött pedig shurikenek száguldottak el. Négy beleállt Hideko senpaiba, de a helyén egy fatönk lett.
~ Kawarimi no Jutsu mi? Jó ötlet...~ merengtem. A föld alól négy missing- nin jelent meg.
- Kod! Válassz egyet!- szólt a senpai nevetve.
- Bízd csak ide!- bólintottam rá komoly arccal. Ezt követően rögtön aktiváltam a Kék Tűz Jutsut, valamint a Shunsin no Jutsut. Villám gyorsan odaugrottam a bal oldali legszélső shinobi elé. Előkaptam a két wakizashimat, majd vágásokat adtam le az irányába. Ő ügyesen védte őket két kunai késsel, de az én pengéim hosszabbnak bizonyultak, így meg tudtam vágni a mellkasát.
- Te szemét kölyök!!!- rivallt rám hangosan a férfi, miközben vér csurgott ki a sebéből.
- Ne ordíts nem vagyok süket!...- szóltam oda neki hideg hangon.
~ Úgy tűnik nem elég erősen csaptam oda neki... Több kell ide a wakizashiknál.~ töprengtem, azután a tokjukba helyeztem a fegyvereket.
- Kage Bunshin no Jutsu!- mondtam, aztán megjelent mellettem három klón. Azonnal körbeálltuk négy fő égtáj felől a missing-nint, majd a lába elé hajítottunk egy kunait, melyen ninja drót volt. Kézpecsétek után egyszerre megszólaltunk:
- Katon: Ryuuka no Jutsu!
A drótokon végigszáguldottak a kék színű lángcsóvák. Majdnem elkapták a shinobit, de az így szólt:
- Doton: Doroku Gaeshi!!
Ekkor egy földből álló fal vette körül a fickót, ezért a támadásaink nem hatottak. Amint a lángok és a fal megszűnt, a shinobi előbújt. Pár pillanatra rá létrehozott öt Föld Klónt. Ezek a másolatok erősebbnek bizonyultak az én Árnyék Klónjaimnál, mert mire az én klónjaim elfogytak, neki még mindig maradt négy.
~ Fenébe... Ez így nem lesz jó.~ gondoltam magamban. Tudtam, gyorsan el kell intézzem a Föld klónokat, nehogy egy kombinációt hozzanak létre ellenem, mert akkor game over. Előhúztam hát a Ninto Seidut. Egyenként nem akartam rájuk támadni, hiszen akkor időt nyert volna ellenségem a gondolkodásra. A kardomon megjelent a lilás fekete tűz.
- Ninto Seidu: Shikjo Buyo no Jutsu!- mondtam, utána pedig kardok szegezték le a földből készült másolatokat.
- Micsoda??- kérdezte értetlenül a missing- nin.
- Befejezés!- kiáltottam el magamat, ezt követően a másolatok megsemmisültek.
- Fuuton: Daitoppa!- mondta kézpecséteket mutatva a missing- nin. A széllöketre nem számítottam, ezért rendesen hátrarepültem. A homokban bukfenceztem, és eléggé megzúzódott a testem. Kicsit nehézkesen álltam föl, s letöröltem az arcomról a vért. Két kunait hajítottam a shinobi lábához, amiken robbanó jegyzetek voltak. A robbanás következtében felgomolygott a por, így volt esélyem kitalálni valamit.
~ Szél elemet is használ... Ezt ki tudnám használni ellene. Meg is van!~ gondoltam magamban. Egy shurikent elhajítottam, nagyjából öt méterre magam elé. Létrehoztam két klónt, s arra utasítottam őket, hogy kövek legyenek a Henge no Jutsu segítségével. Amint elmúlt a felhő a férfit közelebb csalogattam, majd amikor elmúlt átlépte a shurikent, térde estem, úgy tettem, mintha nagyon megsérültem volna.
- Hehe! Nem voltál rossz kölyök... Viszont most meg kell öljelek.- mosolyodott el gonoszan az ellenségem, majd újra kézjeleket mutatott:
- Fuuton: Reppusho!
Ismét egy óriási széllöket keletkezett, amely felém tartott. Ekkor gyorsan talpra álltam, a két klónom visszaváltozott emberi formába, majd mind a hárman jeleket mutogattunk.
- Katon: Goukakyuu no Jutsu!
Ezzel kilövelltünk a szánkból három darab kék színű tűzgolyót, melyek egy naggyá olvadtak össze, a Szél Elemű Jutsu pedig csak felgyorsította a támadást, mivel a Tűz üti a Szelet. A nagy lánglabda elsodorta a missing-nint, aki porrá égett. Alig maradt már Chakram, a klónokat feloszlattam, s térdre borultam. De erőt vettem magamon, eztán dobtam egy szaltót harci beállásban. Néztem, végzett-e már Hideko senpai.

Tárgy: Re: Udon no Kuni - Sivatag Szer. Szept. 02, 2009 8:08 pm

A kezemet a földre raktam, és pecsétek futottak föl a testemen.
- Ni Noroi: Rodroganon Hikarimon - A Hat Bölcs! - ordítottam, és a földből hat hatalmas sárkány jött föl.
- Mi a frász?!?! - vágódott hanyatt az ellenfél egyike, hiszen a másik kettő a föld alá bújt.
- Ni Noroi: Oto-Doragon - Sárkányok dala! - kiáltottam, mire a hét sárkány a levegőbe fújt.
- Szél! Tűz! Víz! Jég! Villám! Föld! Fény! - mondták sorban a sárkányok, és ebben a sorrendben ezek a golyók az ellenség közelébe csapódtak.
- Hachimon! Nyolc kapu nyílj! - kiáltottam, mire a testem teljesen elvörösödött. Fölfoghatatlan sebességgel rontottam rá ellenfelemre.
- Kage Buyō! - mondtam először, és a magasba rúgtam ellenfelem.
- Hayabusa Otoshi! - kiáltottam, és az ellent fogva tartva zuhantam vele a föld felé. A levegőben hirtelen megelőztem, és a kardom fölfelé tartva vártam, aki bele is esett a pengébe. Arcomra vér fröccsent. Fújtam egyet, majd körbenéztem. Kodama mögött, egy kunaios sötét alak jött föl a földből.
- Ne támadj hátulról! - üvöltöttem a férfire, Akit már abban a pillanatban összezúztam az öklömmel. A harmadikat kerestem.
- Figyelj Kodama! Fordított technika! - mondtam, és ledugtam a foldbe a katanát.
- Athotekina-Akari - Elsöprő fény! - motyogtam, és csak egy tompa villanás látszott a felszínen. A föld hirtelen remegni kezdett, és egy kilométeres körzetben följött a talaj, és földobta a húsig égett harmadik ellenfelemet is. A kardom visszacsúsztattam a hüvelybe, és Kodra néztem.
- Ügyes voltál Kod! Én sem csináltam volna szebben! - mondtam, és megborzoltam a fiú fejét. Ezek után folytattuk utunkat, és már közel voltunk a faluhoz...

/ Írhatsz a falu kapujához! Smile

/

» Shu no Kuni Erdeje