Konohagakure - Kapu

Konohagakure kapuja.

-Na végre ithon van a nagy csapat. Amit hazaérek lecucolok és irány a fürdő.
-Kisikém fürödjünk együtt okés?
-De..de..de..de ez nem jó ötlet.
-Jaj Kisi nem kell anyira zavarba jönni. Majd fürdünk külön?
-Igen Kisi. Ne légy zavarba. Mondta Hideko amíg röhögött Shunnal együtt míg Tsuna csak nézett.
-Ti csak kusoljatok befelé! Csak Yumi hívhat Kisinek fogtátok.
-Óóóó tényleg, olyan aranyos vagy Kisi.
-Na hamár ezt megbeszéltük akkor már csak arra kel rájönni, hogy hól fogsz aludni?
-Hát azt hittem, hogy majd nálad fogok aludni. Vagyis laki.
-Rendben benne vagyok, de csak egy ágy van a szobámban.
-Elég lesz az ketőnknek.
-Te Shun. Szerinten mi lesz ezek között? Kérdezte Hideko Shunt gunyos fejjel.
-HIDEKO!!! Nem vagyok süket. Mégegy ien beszolás és beverem a fejed.
-Nyugi Nyugi csak viceltem. Nem kell Röktön ugrani.
-Viszatérve a témára. Ha te mondod akkor majd elleszünk valahogy rajta. Egy idő után az őrök is megláttak minket és észrevették, hogy hozunk magunkal egy lányt is aki melletem jött engem átkarolva.
-Hé Kisame. Honnan szedtél össze egy ien jó kis csajt? Sugta oda nekem az egyik őr.
-Az titok barátom és mielött megkérdeznéd nincs testvére.
-Nos Hideko mi akkor leléptünk. Sziasztok. Majd még találkozunk.

- Hogy? Indulhatunk-e? Hát persze. - nevettem, és elindultunk a faágakon ugrálva. Nekem is megvolt minden cuccom.
- Valamint, nagyon figyelj! Mert ez a küldetés nem gyerekjáték lesz! - mondtam, és egy feszültségoldó mosolyt dobtam. Már közeledtünk a Vég Völgye felé. Mikor már ráláttunk megkérdeztem Kodot.
- És, tudsz történetet a Vég Völgyéről? - kérdeztem mosolyogva.

Hazamentem, összeszedtem mindenem, és elindultam.
~Nem köszönök, mert amiről nem tudnak az nem fáj nekik. -mondtam és kuncogtam.
Szobámban írtam egy üzenetet, hogy elmentem a senseiel, és, hogy egy ideig nem térek vissza. Elindultam a kapuhoz, utközben vettem három adag rament az útra. Mikor megérkeztem már láttam a senseit.
-Megjöttem! -mondtam, és odálltam mellé.
-És, hova megyünk? -kérdeztem.

A fiú a kapufának támaszkodott.
- Hogy mi a helyzet? - kérdeztem vissza.
- Semmi. Itt várunk Kisamera, és Kohakura. Valahol a közelben edzenek, és pont délre beszéltük meg a találkozást, itt. - mondtam, és elmosolyodtam.
- Addig még van öt perc. - mondta az ifjú Yoshizava, és ismét elővette a mangáját.
- Na igen... Öt perc... - morfondíroztam, és elmeredtem a napsütötte poros út és a csillogó fák levelén... Kisamera és Kohakura vártunk...

Miután negyegyére sikerült megtanulnia a jutsut így szólaltam.
- Figyelj jól. Ennek a jutsunak van egy 10-szer erősebb változata. Amihez én is kelleni fogok. Mondtam, de még mielött elkezdtük volna ezt az edzést jött egy üzenet Hidekotól. Elolvastam és megszólítottam Kohakut.
-Salynálom Kohaku, de mára enyi volt az edzés. Egy nagyon fontos küldetésem lesz, de te is jöhetsz. Mert utána röktön folytatjuk az utunkat. Viszont lehet, hogy menet közben még tanítalak is pár jutsura. Akkor induljunk vissza a kapuhoz. Hideko és Kodama már ott vár minket. Elindultunk és mielött odaértünkvolna a kapuhoz, úgy gondoltam meglepem Hidekot. Csak a hecc kedvéért. Csináltam is két árnyékklónt amiket álcáztam az Akatsukinak. Kohaku nem értette a dolgot, de elmagyaráztam neki és kezdődött is a szinjáték. Odaértünk a kapuhoz és köszöntem Hidekoéknak. Ezután jött a két klónom röktön egy tűz jutsuval.

Mikor megláttam a két akatsukist, behunytam a szemem, és elmosolyodtam.
- Gyenge próbálkozást, Kisame, máskor valami jobbal gyere. - mosolyogtam, és egy kézjellel föloldottam az ifjú jounin "támadóit".
- Na, de térjünk a lényegre. Ha jól tudom egy újabb Seidu van a láthatáron, amihez Kodama és én kellek. - mondtam, miközben elkezdtem lépkedni.
- Természetesen, a leendő chuunin, és a fiatal genin pajtás is jutsut tanul! Ez alatt Kodamát és Kohakut értem. - vigyorogtam, és elhagytuk a falut...

~Tízszer erősebb? Vajon, hogy értette? Majd megmutatja. -godoltam és követtem a többieket.
Felzárkóztam a sensei mellé, és faggatni kezdem:
-Mit fogsz tanítani?
-Majd megtudod! -válaszolt a sensei.
-Phf. - kissé sértődötten otthagytam a senseit.
Most Kodamához ballagtam oda.
-Szia! Kohaku Takeda vagyok, 13, gennin. Te? -mondtam és vártam a választ.