Kiképző terep

~Na végre mi tartott eddig?~kérdeztem magamban miközben feltápászkodtam.
-Nem-Mondtam mikor felajánlották megkérdezték hogy kérek-e orvosi ellátást. Egy karcolás sem volt rajtam csak por. Egyedül a csakrám fogyott meg jócskán. Miután elmentek körül néztem és összeszedtem a felszerelést amit találtam. Megtaláltam az egyik shurikenem és egy kunájom a többi felrobbant és az egyik shuriken a szökevényben maradt.
-Hát ez szép mehetek bevásárolni.

//Kösz//

- Ügyes vagy, de nagyon gyenge! Ha most őrző akarsz lenni, vagy csinálsz valamit, vagy hagyod hogy elaludjak! - ordítottam a fiúnak, inspiráció ként. A fiú szemében idegesség tükröződött.
- Támadj! - kiáltottam
- Shinra Tensei! - üvöltötte a fiú, és egy edző oszlopot ragadott meg.
- Ilyenkor támadható vagy! - szóltam, majd eldobtam három shurikent, amik célba értek volna, ha egy kunaiial ne dobom le őket.
- Simán megölhettelek volna! - mondtam majd megvetően a fiúra néztem.
- Óriási tátongó lyukak vannak. - jegyeztem meg, majd begomboltam a kunaios táskám.
- Elölről az egész! - legyintettem, és harci pózba vágtam magam.
- Védekezz! - röhögtem, majd oldottam 4 kaput. A fiúnak rohantam, aki ezúttal nem tudott mit csinálni, ész nélkül hadonászott maga előtt. Az ütéseim és rúgásaim mind célba találtak volna, de nem akartam erőset rúgni.
- Meg van a hatalmas gyengéd. - magyaráztam Kurosunának.
- A védekezés. Eddig mindig a háttérből irányítottad a bábjaidat. Meg kell jegyezned, már nem sakkozhatsz! Nincs báb, nem tudsz semmit sem irányítani. A testi harctechnikád elképesztően gyenge, de föl a fejjel, megoldjuk. - mondtam, majd biccentettem.
- Nem használhatod a Rin'nganodat! Húzd rá a fejpántod! - mondtam, majd a fiú cselekedett.
- Én sem használom a Byakuganom. Csak szín tiszta taijutsu. - mondtam, majd fölvettem a Kamura harcállást.
- A tai technikádat saját magadnak kell kifejlesztened. Az alap állást is. A dinamikát is. Csak a jutsuk egyformák, ám azt is lehet kombinálni. - magyaráztam, majd fölugrottam, és lefelé zuhanva elkiáltottam magam:
- Ketsureshi Ome - Tökéletes támadás! - kiáltottam, és hihetetlen erővel és sebességgel püfölni kezdtem a chuunint.
A fiú megszédült és a földre bukott.
- Senspai! Ezt hagyja abba... - morogta és föltartotta a kezét.
- Látod ez itt a baj. Egy saját fejlesztett taijutsut fogok neked megtanítani. Pontosabban egy tai jutsu csokor, ami összejár az ellentétével. Ez a két technika a Ketsureshi Ome - Tökéletes támadás és a
Ketsureshi Temane - Tökéletes elhárítás. - mondtam, majd körülírtam a technikát.
- Eme két technika a helyzet állása alatt fejlődik ki. A mozdulat sor mindig kombinálódik, változik. A lényege a fej és a test védelme/támadása. - mondtam és bemutattam.
- Ez a mai órai anyag. - fejeztem be, majd elűntem a kerítés kapujában...

Hosszú idő után úgy gondoltam, kilátogatok a gyakorlóterepre edzeni egy kicsit. Ahogy besétáltam az udvarra megláttam Hidekot és egy fiatal srácot. Örültem, mert már rég találkoztam barátommal Hidekoval. Egy hosszú küldetésben volt részem, ezért voltam távol Konohától 1 évig.
- Üdv Hideko! Régóta találkoztunk barátom!- üdvözöltem és megöleltem.- Történt valami érdekes miután elmentem küldetésre?

//p*csába már! mindig elfelejtek karit váltani!!! :@ //


Pillanatra fagyottan álltam, majd intettem Kurosunának, hogy pihenjünk.
- Shun? - kérdeztem, még mindig háttal álltam a férfinek.
- Shun?! - ismételtem meg, majd megöleltem a barátomat.
- Valóban nagyon régen nem láttalak! Már-már megfordult a fejemben, hogy meghaltál! - mondtam, majd leültünk egy padra.
- Semmi különös nem történt... A háború valószínűleg a te füleidhez is eljutott! Egyéb más nem nagyon. - mondtam majd Kurosunára mutattam.
- Ő az új őrző jelölt. Bizonyára tudod, Madarának köszönhetően a múlt hónap óta én maradtam egyedül az őrzők sorában. - mondtam, és lesütöttem a fejem.
- Értem. - felelte Shun és eltűnődött a kék égen.
- Már régen meg akartam kérdezni, nem volna kedved csatlakozni az őrzőkhöz? - kérdeztem és bekapcsoltam a Byakuganomat.
- Erős chakrád van, a fa elemet használod. Semmi akadálya nincs, hogy őrző lehess. Kicsit továbbképezlek. - mondtam és levettem a szemem a férfiról. Shun látszólag eltűnődött.
- Régebben is meséltél az őrzőkről. Nem gyerek játék, is nagyon sok dolgom van mostanában... - gondolkodott el a jounin.
- Már a tekercseket tanulmányoztad, és a képzésedet is elkezdtük, 4-5 évvel ezelőtt. - mondtam, és a fákat néztem.
- Legyen. Vállalom. Megint sikerült egy hülyeségre rávenned, Hideko! - nevetett a jounin, és fölállt, jelezve ezzel, kész az edzésre.

~ Tehát a sráccal kell megküzdenem....Remélem nem veszi olyan komolyan....Mert én nem fogok aztán itt vérre menni..-gondoltam magamban.
- Na akkor kezdjétek!-szólt hozzánk Hideko.
~ Hagyom, hogy ő kezdeményezzen.
A srác nekem rontott én pedig egy ideig zsebre tett kézzel hajolgattam el, mindaddig amíg el nem talált.
~ Hmmm...ügyes.., de nem eléggé..
És egy klónom már ugrott is, hogy hátulról lecsapja az ifjú chuunint.

~ Használja a Rin'ngant! - gondoltam, és tovább néztem a mérkőzést.
~ Még jó hogy CSAK taijutsuról volt szó... - elmélkedtem, de már Shun is nekiállt ninjutsut használni. Röpködtek a padok, dőltek a fák. Rosszabb, mint egy családi veszekedés. Egy pár percig néztem őke, majd láttam nem jutnak egyről a kettőre.
- Na jó. Úgy tűnik, Kurosuna, hatalmasat fejlődtél. Shun, örülök neki, hogy nem vetetted be a fő fogásodat. - mondtam és leültem egy törmelékre.
- Ezen megállapításom szerint, Kurosuna Kagehisa, eléggé érett vagy ahhoz, hogy jounin lehess! Minél hamarabb elmegyek Hokage-samához, és megvitatom vele a vizsgádat! - fejeztem be, majd lassan elsétáltam.
- A mai edzésnek vége! Viszlát! Mai napon, mind a ketten megfeleltetek! -

- A fenébe hol lehet már az a kiképző terep, Jaszami rosz irányba küldött volna. *kérdeztem magamtó miközben házról házra és lassan fárol fára ugráltam, de egyszercsak nagy robajra lettem figyelmes nem messze előttem.
- Ez meg mi mintha harcolnának. *ezután tovább indultam miközben még mindig szédekegtem egy kicsit, amikor oda értem a zaj forrásához épp Hideko fejezte be a mondatát.
- A mai edzésnek vége! Viszlát! Mai napon, mind a ketten megfeleltetek!
~ megfeleltek? *kérdeztem magamtól és akkor láttam Kurosunát és egy másik fiút.
~ Vajon ez ki lehet. *kérdeztem megint csak magamban és oda ugrottam Hideko mellé, amikor leérkeztem megszédültem és elestem miután feltápászkodtam érdeklődve kérdeztem Hidekot.
- Heló Hideko mit csináltok és ki ez a fiú?

- Ne tévesszen meg a mellényem barátom, tényleg jounin vagyok...-mondtam kicsit megsértve-De amúgy Kazuma Shun vagyok a természet ura.
Ezen elkezdtek mosolyogni. Az a srác is akivel harcoltam, és az a srác is aki még csak most jött.
~ Hát ezek nem vesznek komolyan....-gondoltam.
Lehunytam a szemem, de mikor kinyitottam előjött a Kekkei Genkaiom. Szerintem Hidekon kívül nem nagyon vette észre senki. Aztán gondoltam egyet és kidőltöttem egy fát a hátuk mögött a gondolatommal. Mindenki halálsápadtan állt a fa előtt. Majd mosolyogva ezt mondtam:
- Meglepetés!

Az edzőterep hirtelen csöndes lett.
- Na jó. Elég lesz az erőfitogtatásból. - mosolyodtam el, és följebb húztam a mellényemen a cipzárt.
- Ja, és Fuumetsu. Ő itt Kazuma Shun, egy régi jó barátom, aki végre visszatért Konohába. - a jounin és a genin kezet szorítottak.
- Valamint kiképzem őket. Igazi őrzőket faragok belőlük. Egy két év múlva téged is nekiállak képezni, Jaszami barátoddal együtt. Még túl tapasztalatlanok vagyok. - fejeztem be, és lassan elindultam a kapu felé.
- Fuumetsu. Ha gondolod gyere ki holnap ide. Kora hajnalban kezdjük az edzést. - morogtam, és elindultam kifelé.
- Ha holnap még élni szeretnétek, gyorsan lefeküdnék aludni... a helyetekben... - súgtam vissza, és eltűntem egy füsttekervényben. (teleporáció)

...


(mindenki írjon a saját házához, és kicsit élje az életét! )

Miután végeztem felöltöztem egy a Hideko által kikészített tunikába, azután kimentem az étkezőbe. Hideko csinált két csésze teát, amit szépen lassan eliszogattunk, de már elég későre járt úgy hogy mindketten elmentünk aludni.
Reggel arra ébredtem, hogy Hideko az üvölti, hogy elkésünk.
~ Ó basszus. *gondoltam ezután gyorsan felöltöztem és egy gyors mosakodás és fogmosás után már indultunk is. Út közben még megettünk egy-egy rament és rekordot döntve toppantunk be a kiképző terepre, ahol már várt minket Kurosuna és Shun.

Most hogy Hideko és a többiek elutaztak nem igazán csináltam semmit csak össze visszamászkáltam a faluban és néha-néha ettem egy rament és már kezdtem úgy érezni mintha egyre gyengébb lennék a sok pihenéstől ezért úgy döntöttem edzek egy kicsit. Így hát kinéztem a kiképző terepre, ami most üres volt így egyedül kezdtem neki a gyakorlásnak és reménykedtem benne, hogy hát, ha valaki úgy gondolja ő is kijön edzeni és akkor már lenne társaságom is, de végül is így legalább nem zavarja meg semmi a koncentrációm. Az első néhány gyakorlat csak gyengébb jutsukból állt, mint például a tanformáció vagy csak néhány szimpla klón megidézése, ami ugyan nem nagy feladat, de bemelegítésnek megteszi. Ez után már jöhettek a bonyolultabb jutsuk mint a villám gömb és a fürgébb test jutsuval kombinált csendes gyilkosság, de még ezek sem mondhatóak túl bonyolultnak.

Miután véghezvittem ezt a kombinációt úgy éreztem kezdek megéhezni ezért elmentem és vetem egy rament, amit elhoztam a pályára és az egyik fa tövében elfogyasztottam. Miután végeztem felálltam és folytattam az edzést.
- Na, most jöhet egy kicsit komolyabb. *mondtam és jelet formáltam, ezután hatalmas energia szabadult fel bennem, ezután a bőröm elvörösödött, igen a kapukból hármat megnyitottam és most egy igazán nagy csapást készülök bevinni.
- És most jöhet a Pillangócsapás!!! *üvöltöttem miközben a megfelelő kézjeleket formálva aktiváltam ezt a jutsut. A következő pillanatban két egymás mögött álló fát is apró fogpiszkálókra törtem szét. És miután bezártam a kapukat egyre gyengébbnek éreztem magam és végül összeestem utolsó erőmből oda másztam egy fához neki dőltem, de már nem bírtam tovább és elájultam.