Kiképző terep

Konohagakure edzőterepe, itt található "AE" harcosok emlékműve.

Elindultam otthonról, hogy találkozzak a csapatommal.
~Valyon milyen erős a sensei? És kik leszen a csapattrásaim? -gondolkodtam mohón.
Elérkezdtem a megbeszélt helyre, és arra lettem figyelmes, hogy valaki áll az egyik farönk elött.
-Jó reggelt! -köszöntem.
Az illető hátranézet. Nem látszott nagyon idősnek, sőt inkább nálam csak kicsit idősebbnek.
-Szia. Te leszel a csapattársam? -kérdeztem tőle.
-Én a sensei vagyok!! Kisame Akasumi!! -ordította le a fejem.
~Én meg a Hokage! -gondoltam.

-Ha nem hiszed el, hogy én vagyok a senseied akkor magadra vess. Egyenlőre te vagy az egyetlen genin akit tanítok. Inkább örülnél annak, hogy te vagy az egyetlen mert így több időm lesz rád. Ekkor jelent meg egy gúnyos mosoly az arcomon.
-Elöbb mutasd meg, hogy mit tudsz. Aztán én is megmutatom, hogy elhidd, hogy jounin vagyok és a senseied.

-Rendben. Ha télleg te vagy a sensei akkor ezt el tudod dönteni, hogy mi! Kage Bunshin no Jutsu! -mondtam és megjelent öt árnyékklón.
Elkezdtünk körbe körbe futni Kisame(sensei) körül és senbonokat dobtun felé. Közben egy klón felugrott és fentről katanaval támadott. Erre mind neki mentünk a fegyverünkel.
~Védd ki ha tudod! -gondoltam és döftem.

-Te kölyök ne póbálkozz. Nem érsz semmit. Ezt kimondva használtam a testhelyettesítő jutsumat és kikerültem. A hátamögé mentem úgy, hogy meg se hallota és belesugtam valamit a fülébe.
-Ha akarsz még élni ezt nem próbálod meg mégegyszer.
~Ettől nem biztos, hogy betojt, de jó kis beszólás volt. Ha mégegyszer megpróbálja tuti, hogy fájdalmat okozok neki

-Ha akarsz még élni ezt nem próbálod meg mégegyszer. -hallottam hátulról.
~Ezt egy gennin is végre tudja halytani, még nem győzött meg. -gondoltam és felrugtam a levegőbe.
-Konoha Raiken! -mondtam és pörögve ugrottam utána, majd egy utést mértem a szívére.
~Nah, úgylátszik én erősebb vagyok. -gondoltam.

-Hé te. Mit csinálsz ott a klónommal? Még ahoz is gyenge vagy, hogy felismerj egy klónt? Majd ezek után felrobatottam a klónomat egy robanó cetlivel és a kölyök elszált.
-Én mondtam, hogy ha mégegyszer megpróbálod akkor azt megszívod. Most megmutatom az erőmet.
Csináltam magam mellé 1000 Árnyék klónt.
-Mostmár elhiszed, hog én vagyok a senseied?

-Hát, talán igen, talán nem! -mondtam és felálltam.
Letöröltem a vérte az arcomról, amit a becsapódás miat köptem fel.
-Ezt lesd meg! -mobdtam és csináltam 100 árnyékklónt.
~Ez minden. Mára vége a klónoknak... -mondtam és elbújtam.
A 100 árnyékklón berohant Kisame(sensei) klónjai közé és elkezdtek verekedni.
-Várjunk csak! -suttogtam elővettem egy kis dobozt.
~Hát persze! Energiatabletta! Király! -gondoltam és bevettem egyet.
Kiugrottam és csináltam még 600 árnyékklónt és leültem egy fa tövébe.
~Nah, kiütöttem magam...Megint... -gondoltam és fürkésztem az eseményeket.

-Csak 700 klón. Minimum 100.000 klónt kéne csinálnod, hogy legyen egy izacság cseppem. Majd feloszlattam anyi klónt, hogy már csak 140 klónom maradt.
-Elég lesz ellened enyi. Majd mindegyiknek jut öt. Ekkor vége lett a klónok csatájának, de még maradt vagy 20 klón. ~Öcsém elszámoltam magam. Mindegy majd akkor én elintézem őket. Majd a klónokfelé rohantam és lekaszaboltam mindegyiket a kardommal.
-Na látod kölyök alig használtam el a chakrámat és nem is mutadtam meg az összes jutsumat. Ideje előjönni a bokorból gyerek. Hirtelen eltüntem a szeme elől és a háta mögött kötötem ki.
-Hu. Kicsit megijesztettem és röktön kiugrott a bökörból.

Kiugrottam.
~Vége. Hogy az a! -gondoltam és Kisamera néztem
-Dö...gö... -haboktam és összeestem.
Elájultam.

-Elsem tudod hinni, hogy mekora szerencséd van, hogy nem mondtad ki. Majd a vállamra kaptam a kölyköt és elvittem a konohai Korházba.
-Jónapot. Hoztam egy kis kölyköt.
-Szép tőled, hogy segítesz a genintársadnak.
-Van egy rosz hírem. Én már jounin vagyok.
-Ja bocsi. Akkor te vagy biztosan Kisame Akasumi.
-Pontosan. Ő itt meg a vállam a leendő tanítványom. Csak geninnek képzeld úgy, hogy megleckéztettem. Szerintem nincs komoly baja, de azért behoztam. Majd letettem egy szobába és kiugrottam az ablakon.

Elsétáltam az AE listákhoz. Csöndesen, és komoran olvastam végig a neveket, majd letettem egy virágot. Nem tudom, miért teszek le virágot... A halottakat már úgysem érdekli... De jobban lettem tőle. Megdörzsöltem a szememet, és a három farönkhöz léptem. Végigsimítottam a bal szélsőt. Itt ültem én, rizses hússal a kezemben. Mellettem Mao ficánkolt kikötve... Ez még az előtt volt, hogy a templomba elmentem volna. Két hetem volt akkor itthon, és mire visszaértem, már chuuninn lehettem. Nem sokat tapasztaltam a genin életből... Talán éppen ezért nem tudom megérteni a kicsiket... Kodama. Kodama már mégiscsak 15. Vele sokkal jobban tudok kommunikálni is. Leültem a fatönk elé, és megidéztem egy tekercsből a reggelimet. Itt vártam Kodamára, elvégre mára ígértem a Ninto Seidu edzését...

- Áh! Szia Kodama! - mondtam, majd eltüntettem a reggelim maradványait.
- Köszönöm-Köszönöm. - mosolyogtam vissza, majd elővettem egy öreg, összeporosodott tekercset.
- Nos. Először is, mivel utánam te vagy a második Konohában, akinek egy Seidu van a kezében, valamint nagyon tehetséges harcos vagy, ezért téged kérnélek föl a Seidu Sinto, egy külön Seidukkal foglalkozó központ Vezetőhelyettesi rangjára. A választ később is megadhatod. Na már most. Első szabály, amit minden körülmény között be kell tartanod a Seiduval kapcsolatban. Ez egy szent katana! Sose add oda senkinek, semminek! Ne hagy ott sehol, és úgy vigyázz rá, mint az életedre! Azért vagyunk most itt, hogy megtanuld az alkalmazását, használatát. - magyaráztam, és a kardra mutattam.
- Add ide egy percre, kérlek! - mondtam a Ninto Seidura mutatva. Kodama egy pillanatra hátra nyúlt, majd elmosolyodott.
- Felejtse el, senpai! Azt mondta senkinek ne adjam oda. - mosolygott a fiú, mire én is elnevettem magam.
- Okos vagy, és tanulékony, de most térjünk arra, amit igazán vársz már. - mondtam komolyan.
- Kodama. A tanulásban nem tudok segíteni, hiszen minden katanának saját jutsui vannak, ami a használó chakrájához igazodik. A jutsukat neked kell kifejlesztened, továbbfejlesztened. Én csak a kezelésében tudok segíteni. - magyaráztam, és egy tekercsből vagy húszat megidéztem.
- Ez az elme tekercse, ez a fizikum tekercse, ez az épség tekercse, a tűz tekercse, a vízé a szélé... - soroltam föl, és Kodamának adogattam őket.
- Ezek mind a segítségemre lesznek?! - szörnyed el a fiú, mire megálltam a pakolással, és szúrósan rá néztem.
- Nem. Ezek mind létfontosságúak a tanulásod érdekében! Körülbelül még kétezer tekercs van, ami a segítségedre lenne! természetesen ebből elég ha tízet fölhasználsz. Nyújtottam át további tíz darabot. Kodama, most úgy nézett ki mint egy aktakukac. Két láb, és egy hatalmas tekercstömb.
- Na várj. Segítek. - javasoltam, majd elindultunk a háza felé.
- Nem erre számítottál mi? - kérdeztem nevetve.
- Persze ha segítség kell, akkor tudok segíteni... -

Miután ilyen erővel, és nagy sikerrel életében először létrehozta első jutsuját, amit a sajátjának mondhat.
- Szép volt, Kodama! Ha még nem unod, gyakorolhatsz, de nekem el kell mennem. Majd pár nap múlva találkozunk! De ha szeretnél te is velem jöhetsz.
- Hová senpai? -
- Kisame csapattal elindulunk, mert nagy az esélye, hogy egy újabb Seiduba "botlunk". - magyaráztam, és sürgető jelleggel fölálltam...

Egy fiú állt a kiképző terep közepén. Két gennin éppen el akart szökni Konohából amikor belé botlottak.
-Bocs haver, de végeznünk kell veled.- szólt az egyik.
-Ja, úgy is rég bunyóztam. - horkant fel a másik és előhúzott egy kunait.
Jaszami előhúzta wakizashiját és felkészült a harcra. Támadtak, elől futott az amelyik kunait tartott a kezében, a másik meg jóval mögötte.
~Bizonyára a másik nem túl jó közelharcban. -futott végig Jaszamin.

//Egy kis segítség:

Első ellenfeled egy főképp közelharcban jeleskedő ninja aki a Gen- és Ninjutsukban gyenge.
Második ellenfeled egy Genjutsu használó, aki közelharcban rossz.

Remélem jól kitaktikázod, mert hidd el nem fogok gyengéd lenni. //

Mi a fene?-Mondtam miközben előrántottam a kardom és kivédtem a kunáit majd onnan egy támadást indítottam a támadóra. Ha kivédte akkor hátra ugrottam és kezemmel kézjeleket mutattam és készítettem 40 klónt amikből 20 az egyikre 20 a másikra vetette magát miközben elvegyültem a tömegben a levelet hordó széllel az égbe röpítettem a genjutsu használót és 10 klónom kunait hajított felé de én is egy igazit. Miután a harcos rájött hogy nem vagyok az őt támadók közt rögtön a másik bagázsban kezdett keresni de én addigra helyet cseréltem egy klónommal és már az első 20-ban voltam és próbáltam észrevétlenül letámadni.

A közelharcos értetlenül nézett.
-Ó, hát nem vagy olyan gyenge? -kérdezte gúnyosan és egy gyors mozdulattal kimentette a társát, még épp időben.
-Nem rossz. - szólt a Genjutsu használó és kézjelet formált.
Ekkor Jaszami egy hatalmas tűzgolyót vélt felfedezni maga felett. Nagyobb volt annál, hogy kikerülje, de gondolta, hogy Genjutsu. Azonban nem volt benne biztos, hogy nem-e egy harmadik ellenfél támadása. Rohamosan fogyott az idő, a fiúnak gyorsan döntenie kellett, hogy mit csinál, megpróbálja feloldani, vagy megpróbál eltűnni előle (pl. Kawarimi no jutsu).

-Nem rossz-Mondta miközben kézjeleket formázott.
~Te jó ég mekkora tűz golyó hogy a... várjunk csak kizárt hogy ilyen gyorsan csinálja. A fenéket nincs elég időm.- Azzal gyorsan kézjeleket formáltam és az erdősebb részbe teleportáltam, míg az egyik klónom nézett szembe a genjutsuval. A becsapódás után nem keletkezett kráter tehát genjutsu volt. Megvártam amíg a két fiú leérkezett a földre, és csináltam 10 klónt akik körbe vették őket és fejenként 1-1 robbanó cetlivel ellátott kunait hajítottak feléjük és közben kórusban kiáltották.
-Na melyik az igazi?
Eközben én két szituációra készültem. Ha felugranak akkor az egyik klónom és én is dobok egy robbanó pecséttel ellátott kunait majd robbantok. Ha pedig kikerülik a kunajokat akkor a klónokkal előbb elterelem a figyelmüket majd beadom a Por szél technikát és távolról támadom őket miközben a por lelassítja a reakció időt.
~Ez beválhat.-Mondtam és felkészültem.

Elnézést hogy beleszólok, de Jaszami!

Most lettél genin, gyakorlatilag nincs képzésed, csak akadémiai. Narutoban benne van a démon, azért képes annyi árnyékklónra, de Először 40 aztán 100 klón. Az összesen 140. Nincs egy olyan képzetlen genin aki egy küzdelem folyamán több mint 50 klónt hozna létre.

Remélem nem megy el a kedved a játéktól, de a MÉRTÉKEKRE azért figyeljünk oda!

//Hokage-sama ha nincs ellenedre mi folytatjuk ^^//

-Hehh, ez semmi! -szólaltak meg kórusban és ugrani készültek.
De valami nem stimmelt, mert a Genjutsus nem tudott felugrani.
-Kijött a bokám! -kiabált társának.
De ő már a levegőben volt. Nem tudott visszafordulni, mert akkor biztos, hogy ő is felrobban. Az egyik kunai robbant, és Jaszami térdelő ellenfele nekicsapódott egy fának, és azt áttörve a vízbe zuhant.
-Ezért megdöglesz! -ordított és kézjeleket formált.
-Katon : Dai Endan! -ordította és egy tűzgolyó hagyta el a száját.

~rendben egy lent egy maradt a francba-Gondoltam és elugrott a tűz golyó útjából ami belecsapódott a földbe és szép kis helyet hagyott.
-Sajnálom de azt nem hagyhatom-Mondtam és kézjeleket formáltam.
-Fusajin no Jutsu!- Kiáltottam majd felkavartam a port és ezzel legyengítettem a védekező képességét. Oda hajítottam két shurikent. És előre rohantam és amikor elég közel értem újra kéz jeleket formáztam.
-Fūton: Daitoppa no jutsu-És teljes erőmből fújni kezdtem felé ami a port is magával vitte+felgyorsította a shurikeneket. De amint ezt végre hajtottam térdre rogytam.~A fenébe túl sok chakrát használtam el már nem sokáig bírom.

Az ellenfél a portól elkezdett émelyegni, de azonnal térdre rogyott, amint az egyik shuriken beleállt a lábába.
-Franc. -suttogta halkan és a légáramlattól gurult vagy öt métert neki egy sziklának.
Ott feküdt a földön, látszott, hogy még él. Jaszami megállapította róla, hogy eltörte pár bordáját, és a jobb karját. Jaszami leült és az ellenfeleit nézte, amikor két Chuunin érkezett, akik a veszteseket látván gratuláltak Jaszaminak, és megkérdezték, hogy kell-e neki orvosi ellátás.
-Nem. -válaszolt a fiú.
A két Chuunin elvitte a szökevényeket.

//Szép volt! Jutalmad 75 Tp, 1500 Jen//