A "kis kiruccanás" után, hajnalra már Madara szobra alatt álltunk. Ahogy átkeltünk a folyón, becsuktam a szemem, és mélyet szippantottam a levegőből.
- Ez már a Tűz Országa... - mosolyodtam el, és gyorsítottunk a tempón, hiszen ebédre vissza akartunk érni. Elhaladtunk Az 1. Hokage szobra alatt is, és a silány partszakasz után, abba az öreg Tűz Országbeli fenyveserdőbe érkeztünk. Láttam, Kodama meg van elégedve az "ajándékommal" és ez jó érzéssel töltött el. Ahogy közeledtünk az otthonunk felé, egyre jobb lett a kedvünk is. A nap, kidugta a fejét a hegyek háta mögül, és ránk mosolygott. Nem a fákon, hanem az úton slattyogtunk a fiúval. Megigazítottam a kesztyűmet, majd tovább sétáltunk, egyre közelebb és közelebb az otthonhoz...
A nap már égette a nyakamat. Az égre néztem.
- Tizenegy óra lehet... - mormogtam, és előre szegeztem a tekintetem. Először fehér oszlopokat, majd piros cserepeket, végül embereket, tarka színekbe öltözve. Ez már a falu. Mosolyogva, örömittasan átléptük a kaput.
- Hideko-sama, Kodama-sama, üdvözlet! - köszöntött az őr. Mosolyogva visszaköszöntünk, és meg sem álltunk az irodáig. Leadtunk minden infót, és leadtunk a Ninto Seidut is. Tíz perc múltán visszahozták, hiszen átvizsgálták, hogy ne legyen rajta semmi bomba. Kodama boldogan tette a hátára.
- Yoshizawa Kodama, Hideko Juhai Kamura! Fejenként 1000 Jennel gazdagodtatok! - mondta a Hokage, és mosolyogva leintett minket. Odakinn a folyosón szátváltunk Koddal.
- Kodama! Majd a gyakorlóterepen találkozunk holnap! És bepótlom az elmaradásomat Jutsuügyileg! - nevettem, és elbúcsúztunk.
// + 100 Tp-t kaptál! A Postjaidat már Konohában folytasd xD//