Láttam, Shun súgott valamit. Odamentem a másik őrhöz.
- Köszönjük, de merre lesz a kormányzó úr? - kérdeztem mosolyogva.
- Ó... A legmagasabb épület előtt vár magukra. - felelte ő is mosolyogva.
- Köszönöm szépen, barátom. - mondtam, meghajoltam, és bementem a többiek után. Az utcák már ki voltak világítva, hiszen már lemenőben volt a nap. Mire elértünk a kormányzó épületéhez, már sötét lett. Egy ötven fős samuraj őrség kísérte még a kormányzót.
- Jól van. Shun! Te mész a karaván közepénél. A lehető legközelebb a kormányzó kézi hintójához. Kisame! Te menj kicsivel hátrébb, de maradj közel a kormányzóhoz, és figyelj néha hátra. Én előrébb megyek, az utat figyelem, de ingázok a csapat első és hátsó vége között. Éjfél körül helyet cserélek Shunnal. - magyaráztam, majd kezet fogtam a kormányzóval. Eztán elindultunk elhagytuk a kaput...
//Köv. Post. Erdők//