Kamura Birtok

Egy hatalmas terület, házakkal, és tisztásokkal.

Reggel korán keltem. Valaki az ablakon zörgetett. Kisame volt az.
- Mi a frászt keres itt ilyen korán?! - kérdeztem kómásan a párkányban.
- Siess! Hideko-sama! Hokage-sama hívet bennünket! - mondta.
- Jó-jó! - morogtam és gyorsan fölkapkodtam a ruháimat.
Pár perc múlva már kinn is voltam. A falnál Shun állt.
- Áh! Jó reggelt! - ásítottam, és elindultunk...

Lassan sétálgattam a a birtok felé, miközben kedvenc újságomat olvastam. Odaértem az ajtóhoz. Volt egy kopogtató és egy kis csengőcske is. Én a a harmadikat választottam: saját kezemmel dörömpöltem be az óriási ajtón.
- Ki az már????-hallatszott bentről- Nem veszünk semm..-fejezte be Hideko amikor kinézett a kukucskálón- Ja csak te vagy az Shun...-mondta kicsit vörösen.- Gyere be!
- Igazából nem vendégeskedni jöttem, hanem hogy megkérdezzem: eljössz velem a szórakozóhelyre egy kicsit inni meg beszélgetni. Talán még Kodamát is elhívhatnák, hogy ismerkedjen meg velem.
- Hmm..Nem is tudom..Naná haver!
És már indultunk is. Útközben megjegyeztem, hogy egymásról csak jót mondunk Kodamának...Hát remélem nem sül el rosszul..

A szórakozás után, az éjjel közepén tértem haza, "boldogan". Hamar elaludtam, és másnap reggel sokáig aludtam.
A nap átszűrődött a reluxán. Kinyitottam a szemem, de vissza is csuktam, mert a merő fényesség az arcomba tűzött. Átfordultam a másik oldalra, ahol Rin feküdt. Nyakig betakarózva hortyogott.
~ Még mindig alszik... - gondoltam, és az órára tekintettem ami az éjjeliszekrényen volt.
- Uram isten!!! - kiáltottam, mire a lány is fölugrott.
- Mi az Hideko!!?? -
- Már elmúlt 11 óra!!! - ordítottam és fölkapkodtam a ruháimat.
- És? Vasárnap van! És szabadnaposok vagyunk. - magyarázta Rin, és hanyatt vágódott az ágyban. Már rajtam volt a fekete fölső, és nadrág, csak a mellényt tartottam a kezemben.
- Igaz... - meredtem magam elé, és levetettem mindenemet. Alsónadrágban ugrottam egy hasast a vízágyba.
- Mi lenne velem nélküled... - mosolyogtam a lányra.
- Hát. Hamar meghalnál! - nevettünk, és még délig beszélgettünk. Kézen fogva indultunk a Rameneshez ebédelni. Kellemes időnek ígérkezett a mai. Napsütés, és langyos idő. Leültünk a székre és rendeltünk...

Más nap reggel, hamar keltem, és ügyeltem rá, hogy ne ébresszem föl Rint sem. Lassan és óvatosan fölöltöztem, és elhagytam a házat. A Birtok utcáin sétálgattam. A madarak fütyörésztek, és a gyenge nap melegítette a pocsolyákat, amik tegnap este keletkeztek, egy kis esőzés folytán. Az unokahúgom, az ő kis "Kamurák Boltja" nevű háza előtt söprögetett. Húsz éves fiatal lány volt még, de már legalább olyan korán kelt, mint egy rigolyás vénasszony. Köszöntem neki, mire ő mosolyogva integetett vissza. Lassan elértem a birtok kapujához. A falon végig, a Kamurák jele volt fölfestve. Nem sűrűn vagyok itthon, ezért keltem olyan korán. Leültem a dísztó melletti padra, és egy darabig néztem a kishalakat. Hét óra körül járhatott, úgyhogy föltápászkodtam a padról, és kimentem a kapun...

Már reggel volt, és még mindig a pincében állam, szétterpesztett lábakkal, Aka Seiduval a kezemben. Egy tekercs volt előttem az asztalon, tele jelekkel, írásokkal. Egy új jutsun dolgoztam.
- Aka Seidu: Abbaku no Jutsu!!! (testes lépés) - kiáltottam, mire a szobában kidurrantak a villanyégők, és egy hatalmas villanás csapott be. Nem láttam semmit, csak fehérséget. Lassan kibontakozott minden. A kard vége izzott, és amerre a Seidu pengéje mutatott, egy 5 méter mély kráter tátongott a betonban.
- Mhm. Azt hiszem sikerült ezt is elkönyvelni... - mosolyogtam magamban, és fölvéstem a tekercsre: " Megoldott ".


( Új jutsu: Aka Seidu: Abbaku no Jutsu + - 50 tp)

Másnap délután megírtam a levelet Kodamának, az indulás pontos idejéről. El is küldtem neki, majd a szokásos sétámra mentem. Kint megálltam az udvarban kunait dobálgatni. Nem volt mit fejleszteni rajta, de időtöltésnek tökéletes volt.
Más nap reggel nekiálltam becsomagolni a cuccaimat, az útra. Nem raktam be sok mindent, majd elindultam a kapuhoz. Ott megálltam, és Kodamára vártam...

Most hogy Hideko elment, különösen unatkoztam... A hatalmas kert egyik padján ültem, és fütyörésztem, mint mindig unalmamban. Ekkor egy futár rohant be a kapun, és egy kis cetlit nyomott a kezembe.
- Hokage-sama keres? - kérdeztem a futártól, aki már rég valahol a falu kapujánál járt.
- Na mindegy. - mosolyogtam, és elindultam a Hokagehoz...

Rin még mindig a Szél Országában volt. A főház, eléggé kihalt volt nélküle. Akárcsak az összes többi utca a klánbirtokon belül. A kis lampionok világították be a birtok házait, utcáit. A kapuban a két őrző szamuráj biccentett nekem,cserébe visszavigyorogtam. A főura lépve elhaladtam a fal mellet, amit a Kamurák jelei díszítettek. Nagy kör, közében függőlegesen egy hullám. Egyik oldala vörös, benne egy sárkányszemmel, másik fekete, benne egy vörös pötty. A "Kamurák Boltja" már rég bezárt, de azért arra néztem. Telihold volt. A dísztó sima víztükrén ott volt a nagy kerek "sajt" tökéletes képmása. Az ég tiszta volt. Az összes csillag szépen kivehető volt. Köhentettem egyet, ami vízhangozott a falak között. Szinte hallani lehetett, ahogy a falak játszanak a feléjük érkező hanghullámokkal. A kis patak, ami a főház mögött, és a főúti híd alatt folyt kifelé a klánterületről, halkan csobogott, megzavarva a makulátlan csendességet. Halk léptekkel közeledtem a főház felé. A terület közepén lévő dombhoz értem. Ha jobbra néztem, az egész Kamura Negyedet láttam. Ha balra pillantottam, akkor a Hokage palotáját, és Konohát láttam.
~ Most hogy így belegondolok, Fuumetsut illett volna meghívnom, elvégre nem idevalósi... - gondolkodtam, majd kis füst kíséretében eltűntem. A fiú még mindig az edzőterepen volt. Lassan sétáltam felé.
- Heló ismét, Fuumetsu! - mosolyogtam, és a geninhez léptem.
- Meghívlak. Töltsd nálam az éjszakát, van egy csomó szabad szobám. - mondtam, majd elindultam a fiúval az utcák felé.

//Fuumetsu!!! Folytasd az utcákon!!!!!!!! //

Miután elintéztem ellenfelem szomorúan tapasztaltam hogy csak egy vízklón volt, ezután előkaptam a kunaiomat és körbe "szaglásztam" a boltot, de a ninják megléptek ezután. A bolt üres volt csak én és Hideko maradtunk az üzletben.
- Nem bírtak velünk. *mondta Hideko és én feloszlattam a ködöt és csak ekkor éreztem hogy túl sok chakrát használtam fel.
~ A fenébe utálom ilyen hülyeségekre pazarolni a chakrámat. *mondtam magamnak, ezután elindultunk Hidekohoz, de mostmár ffigyelve hogy nem támadnak-e ránk. Amikor oda értünk meglepve láttam hogy milyen nagy terölet is ez külön épületekkel és nagy tisztásokkal utakkal.
- Szép kis kégli. mondtam és amint rájöttem hogy hangosan mondtam ki egyből javítotam.
- Már mint szép házad van Hideko sensei. *mondtam egy kis kínos nevetéssel a végén.

- Nem kell kínoznod magad, érezd otthon magad! - nevettem, majd belöktem az ajtót. Gyorsan összedobtam velemi vacsorát, és a fiú elé tettem.
- Jelenleg más nincs nagyon, de holnapra beszerzünk valamit! - mosolyogtam, és fölmentem előkészíteni egy ágyat Fumetsunak...

- Ha végeztél a kajával, fürödj meg! A folyosón végig, aztán balra. Ha nem balra lesz, akkor menj tovább, több fürdő is van! Törülközőt a csap alatti vitrinben találsz! Fogkefék a fiókban! - kiabáltam le, majd folytattam az ágyazást.

- Nem kell kínoznod magad, érezd otthon magad! *nevetett Hidekó és belökte az ajtót. miután bementünk összedobott nekem egy kis kaját és elém tette. gondoltam rá hogy tiltakozzak, de a gyomrom nagyobb erővel bírt.
- Jelenleg más nincs nagyon, de holnapra beszerzünk valamit! *mosolygott és fölment az emeletre és kis idő le szólt nekem.
- Ha végeztél a kajával, fürödj meg! A folyosón végig, aztán balra. Ha nem balra lesz, akkor menj tovább, több fürdő is van! Törülközőt a csap alatti vitrinben találsz! Fogkefék a fiókban!
- Rendben. *válaszóltam. Miután befejeztem az evést el is indultam.
~ hogy is vol? Ja igen végig a folyosón és balra. Jó kis háza van Hidekonak mondhatom és már itt is van a fördőszoba. ezután bementem és elkeszdet készülődni. Először is levettem a hátizsákom, de a kunaimat elő készítettem mert hát az ember sose tudhatja, Ezután elő vettem egy törülközőt, levetkőztem és neki láttam zuhanyozni.

Fumetsu végzett, majd egy általam odakészített tunikában kijött az étkezőbe. Csináltam két csésze teát, amit nyugodtan eliszogattunk, de már lassan egy óra körül járhatott. A hold hatalmas tányérként figyelte a mozgáshiányban szenvedő éjjeli tájat. Fumetsut is mély álomba merítette a szoba nyitott ablakán keresztül beslisszanó halk szökőkút csobogása. Lassan én is lefeküdtem aludni.

A korai nap beszikrázott a nyitott ablakon. Az utcán néhány ember sétált. A kapuőrök unott arccal figyeltek kifelé, fáradtnak tűntek. Óvatosan nyitottam a szememet. Az órára sandítottam, ami háromnegyed 6ot mutatott. Kiroppantottam a vállamat, majd ismét az órára néztem.
- ÁÁ!!! - üvöltöttem, és Fumetsu szobája felé rohantam. A fiú még édesdeden hortyogott.
- Elkéésűűnk!!! - harsogtam a fülébe, majd gyorsan magamra kaptam a ruháimat. A fiú gyorsan kapcsolt, és már öltözött is. Gyors reggeli mosakodás és fogmosás után elefántcsordaként rohantunk végig a főúton. A reggeli rament útközben fogyasztottuk el, majd rekordot döntve toppantunk a terepre, ahol már várt minket Kurosuna és Shun.

//Kiszámíthatatlan idejig csak hébe-hóba leszek fönt, de a kiképzést folytathatjátok! Sorrend: Kurosuna, Shun, Fumetsu, (és én ha vagyok! ne várjatok rám!//