Kirigakure - Utcák

Kirigakure utcái.

Már eléggé késő volt nem tudom pontosan mennyi sosem volt jó az idő érzékem, amikor csengőket hallottam a távolból.
~ Mi lehet ez, és honnan jöhet? *kérdeztem magamtól. Egyre közeledtünk a hang irányába, amikor oda érünk csak vizet, láttam magam előtt és egy csónakot. Kurosuna beszállt a csónakba és természetesen mi is követtük Jaszamival. A táj ködös nyirkos és hideg volt és egy ideig teljesen csöndes csak a víz hangját lehetett hallani, ahogy a csónak oldalának csapódik, ezután Kurosana elővett egy kis motort, azt nem figyeltem honnan, mert egy nagy pokrócba bugyoláltam magam a hideg elől és a többiek is. A motorral már jóval gyorsabban haladtunk, de egy idő után valami történt a távolban valami fénylett. Ahogy közelebb értünk láttam, ahogy egy falut elborítanak a lángok az emberek fejvesztve rohangáltak és sikítoztak miközben ninják ölték halomra az embereket.
- Itt meg mi a fene történik?! *keltem ki magamból ez után a látvány után
- Háború van. A Hold Országa és a Víz Országa között. Shi no Kuni és a Tűz Országa a Hold országát pártolja, míg a Hang és az Eső a Víz Országát. - magyarázta Hideko.
- Ott kikötünk, és azonnal bekapcsolódunk a küzdelembe. Kurosuna lesz az ideiglenes vezetőtök, nekem fontos dolgom van, és egyenesen belerohanok a közepébe. Ha megtudom, hogy hősködtök, ellenálltok a chuuninnak mind a kettőt visszaküldöm az akadémiára! - mondta Hideko agresszíven, majd a közeledő part felé rugaszkodva eltűnt a lángok között és Kurosuna vette át a szót, de gondolatban, amitől először meg rémültem hisz ilyennel még nem volt dolgom.
~ Fiúk. Ne ijedjetek meg senkitől, sem hanem legyetek bátrak és harcoljatok. Én a csónak aljában fogok feküdni, és akit kiküldök az Ósiza lesz.
- Rendben *és azzal felugrottam az egyik már félig a lángoktól elnyelt háztetőre.
~ Kurosuna! És most merre vagy csak üssem, akit látok? *kérdeztem magamban és reméltem, hogy Kurosuna meghalja.

Be szálltunk a hajóba majd elindultunk. Én csak néztem magam elé nem érdekelt hogy hová megyünk egészen addig amíg meg nem hallottam a sikolyokat és a fegyverek zaját. Fumetsu megelőzött a kérdéssel úgyhogy én már nem tettem fel.
- Háború van. A Hold Országa és a Víz Országa között. Shi no Kuni és a Tűz Országa a Hold országát pártolja, míg a Hang és az Eső a Víz Országát. - magyarázta Hideko.
- Ott kikötünk, és azonnal bekapcsolódunk a küzdelembe. Kurosuna lesz az ideiglenes vezetőtök, nekem fontos dolgom van, és egyenesen belerohanok a közepébe. Ha megtudom, hogy hősködtök, ellenálltok a chuuninnak mind a kettőt visszaküldöm az akadémiára! - mondta Hideko majd eltűnt és Kurosuna kezdet gondolati "tervet" közölni ami elsőre meglepett.
-Értettem-Mondtam majd gyorsan felmértem a terepet és felkészültem ha valamelyik ellenfelem meg mozdul képes legyek támadni.

Az egyik karomat magam mögött lengettem, abban szorítottam Aka Seidut. A másik kezemmel az arcomat takartam a füst és a tűz elől. Az utamban álló harcosokkal nem foglalkoztam, egyszerű szökkenéssel ugrottam át őket. Belegázoltam egy kisebb patakba, onnan már látható volt a Mizukage palotája. Végigrohantam a kapu előtti 500 méteres kavicsos úton, melyeken a palota őreinek holteste volt. Körülbelül 50-60 holttest lehetett. Egy ugrással nekifeszültem az ajtónak ami nem engedett, ezért ismét nekiugrottam. Az ajtót elreteszelték, ám ezúttal megreccsent a fa.
~ Na még egyszer! - mondtam magamnak, és ismét nekiugrottam. Az ajtó ezúttal hatalmas hanggal dőlt be, én pedig az előcsarnokban találtam magam...

Nem tudtam róla, hogy Kurosunának és a kis csapatának ellensége akadt. Reméltem hogy kisebb harc árán, de megtartják a helyüket, és megvárják az üzenetem.
~ Kurosuna! Szabad az út! Gyertek végig a főúton, vigyázzatok minden lángba borult! Ha végigértetek egy hatalmas fehér épületet láttok majd! Az úton holttestek vannak, mindegyik samurai, nem téveszthetitek el! Odabent leszek, egyenesen gyertek oda! Egy tekercset kell ellopnotok, melynek neve: Dinamika és Anatómia! - olvastam végig a levelet, majd egy galambot vettem ki a hallban lévő postamadarak közül, és elküldtem Kurosunáék felé.

...Az előcsarnokban sötét volt. A különböző színű festett üvegablakok, amik az előcsarnok falát díszítették be voltak törve. Ebben az aulában semmi nem volt, csak egy szőnyeg... Legalábbis úgy emlékszem... Most mindenütt halottak, széttört bútorok, szana-szét dobált fegyverek heverek. Lassan indultam el a szemben lévő ajtó felé. Szinte semmi hasonlóság nem volt a Hokage és a Mizukage palotája között. Az ajtó nyílt. gy újabb sötét terem fogadott. Még ide is beszűrődött a kinti ordibálás, fegyvercsörgés. Az ablakok néhol épen maradtak. Lépcső következett. Minden egyes halk lépésem vízhangozott. Képtelenség volt észrevétlenül bejutni. Mikor fölértem egy újabb ajtó várt rám. Ezúttal zárva. Erősen nekidőltem a jobb vállammal. Az ajtó befelé nyílott.
~ Még egy kicsit! - nyögtem magamban, majd a zár szépen szolidan eltört. Az újabb terembe lépve irdatlan folyosóra léptem. Jobbra néztem, szinte alig láttam a végét. Balra ugyan ez. Velem szemben ajtók sora. A falon egy ember lógott, hasában dárda rögzítette a falhoz. Kilöktem a velem szembe lévő ajtót. Egy óriási köralakú iroda. Az asztalnál egy harci maszkos férfi állt. Ha az ember nem tudja hol van, szamurájnak hiszi az illetőt. A szőnyegpadlón halott Hold ninják, Hold szamurájok és katonák, Levél és Skarlát ninják feküdtek.
- Miért háborúzol egy gyengébb országgal?... Madara. - kérdeztem a Mizukagétól, aki kényelmesen elmosolyodott.
- Az erős országért. Azt hiszem ha mindenkit megtanítunk rá, hogy tisztelje az erősebbet, a végén olyan vezető hatalom lehetünk, mint ti! - mondta a Mizukage, és az asztalra csapott.
- De hiszen már így is a 4 fő ország közt vagytok! Utciha Madara, el ment az eszed! - morogtam, és az ablak felé böktem.
- Látod mi lesz az országodból? Egy roncstelep, tele halottal. Hány gyermek lesz árva? Hányan fognak otthon nélkül maradni? - kiabáltam, és erősen megmarkoltam a Seidut.
- Ti idióta őrzők, Ti idióta Konohaiak! Állandóan csak a diplomácia mi? - kiabált vissza a vezető, és kézjeleket formált.
~ Siessetek Kurosuna! Nem hinném hogy vissza tudom tartani! - morogtam magamban...
- Gyorsan vessünk véget ennek az idióta fecsegésnek! Hála nekem az összes örző ki fog halni! - ordította Madara, és megfogta a kezét.
- Chidori - Ezer Madár! - ordította, és rohanni kezdett felém, irtózatos sebességgel.
- Rasengan! - üvöltöttem vissza, és a ké "gömb" összecsapott.
Éppen annyi időm volt, hogy keményen, de legalább megvédjem magam. A szoba színe kibontakozott, majd fény söpört végig mindenen.
~ Olyan gyorsan táad, hogy csak elhárítani tudok! De ha így folytatja, akkor talán még arra sincs idő! - gondoltam, és e Seidu után kaptam, amig Madara hozzám van kötve a két chakra pillanatnyi összeforrása miatt, addig időm lesz rávágni.
Aka Seidu lecsapott, ám a következő pillanatban végig csúszott a padlón, és a sarokban landolt. A két energia szétvált. Mivel Madara chakrája sokkal erősebb, hátra lökődtem, egyenesen a falnak, amiben benne maradt a nyomom.
- Sokat tanultam tőled, Madara! A könyvek rólad is írtak! Elemezni kezdtem a jutsuidat! Ismerlek! - nyögtem, közben fölálltam. A Mizukage arcán még mindig maszk volt.
- Nem lényeges! Bármit is tudsz rólam, nem adhatod tovább már senkinek! -
- Tévedsz. - lihegtem, miközben a bordáimat fogtam.
- Halott ember nem beszél! - üvöltött, és megindult.
~ Tai jutsu! - villant az agyamba.
- Ketsureshi Temane - Tökéletes elhárítás! - kiáltottam, majd minden rúgás, és ütés elől elhajoltam.
- Ketsureshi Ome - Tökéletes támadás! - ordítottam ismét, majd szaltóval közrefogtam a nyakát, és földre kényszerítettem.
- Bakusui Shōha! - kiáltotta a Mizukage, és a hatalmas vízáradattal ismét a falnak lökött. A fal átszakadt, ráestem a lépcsőre. Ott heverem a kövön. Arcomat befestette a vér, a férfire néztem.
- Számítottam rá... - súgam...