A Vég Völgye: (終わりの谷)

Egy hatalmas vízesés.
(részletek: Tűz országa)

- Valóban. A klán vezetője most én vagyok, és jómagam is megörököltem a Byakugant. - mondtam, aztán közölte velem a céljait.
- A Chuuninn vizsgára valóban föl kell készülnöd, és arra gondoltam a Tűzgolyó Jutsut meg is tanulhatnád. Így lesz mivel fölvágnod Shunnál! - nevettem.
- És, csak hogy tudd, segítek neked akármikor az álmaid elérésének érdekében. - fordítottam komolyra a suót, és a vállára tettem a kezem.
- Most pedig, induljunk... -
A szél a vizes faleveleket fújta. Ezüstös csillogással hullottak a földre a gyémánt szerű vízcseppek. Nem rég eshetett errefelé, pedig itt ritka az esőzés. Az és sarkát narancsra festette a lemenő nap.
- Kodama. Most alszunk, innen már közel a falu. Éjjel támadunk. - közöltem a tervet, és kiborítottam a hálózsákokat...

//folyt. köv. Otogakure - Falu széli Erdő//

A "kis kiruccanás" után, hajnalra már Madara szobra alatt álltunk. Ahogy átkeltünk a folyón, becsuktam a szemem, és mélyet szippantottam a levegőből.
- Ez már a Tűz Országa... - mosolyodtam el, és gyorsítottunk a tempón, hiszen ebédre vissza akartunk érni. Elhaladtunk Az 1. Hokage szobra alatt is, és a silány partszakasz után, abba az öreg Tűz Országbeli fenyveserdőbe érkeztünk. Láttam, Kodama meg van elégedve az "ajándékommal" és ez jó érzéssel töltött el. Ahogy közeledtünk az otthonunk felé, egyre jobb lett a kedvünk is. A nap, kidugta a fejét a hegyek háta mögül, és ránk mosolygott. Nem a fákon, hanem az úton slattyogtunk a fiúval. Megigazítottam a kesztyűmet, majd tovább sétáltunk, egyre közelebb és közelebb az otthonhoz...


A nap már égette a nyakamat. Az égre néztem.
- Tizenegy óra lehet... - mormogtam, és előre szegeztem a tekintetem. Először fehér oszlopokat, majd piros cserepeket, végül embereket, tarka színekbe öltözve. Ez már a falu. Mosolyogva, örömittasan átléptük a kaput.
- Hideko-sama, Kodama-sama, üdvözlet! - köszöntött az őr. Mosolyogva visszaköszöntünk, és meg sem álltunk az irodáig. Leadtunk minden infót, és leadtunk a Ninto Seidut is. Tíz perc múltán visszahozták, hiszen átvizsgálták, hogy ne legyen rajta semmi bomba. Kodama boldogan tette a hátára.
- Yoshizawa Kodama, Hideko Juhai Kamura! Fejenként 1000 Jennel gazdagodtatok! - mondta a Hokage, és mosolyogva leintett minket. Odakinn a folyosón szátváltunk Koddal.
- Kodama! Majd a gyakorlóterepen találkozunk holnap! És bepótlom az elmaradásomat Jutsuügyileg! - nevettem, és elbúcsúztunk.

// + 100 Tp-t kaptál! A Postjaidat már Konohában folytasd xD//