Méz Vidéke - Erdők

Itt egy hatalmas és sűrű erdő van, ami a Föld Országához vezet.

~Ezt nem hiszem el. Mért nekem kell hátul védekezni, hisz mindig oldalról támadnak. Ez nem fer. Morogtam miközben a tarkómra tettem a kezemet.
~Vajon ha menet közben hülyéskedek Hideko észrevenné. Mindegy most nincs kedvem hülyéskedni, de nagyon unatkozom.
-Héééé Hideko. Hideko hirtelen hátrarohant,lehet azt hitte, hogy valami gond van.
-Te figyeljmár nem lehetne feldobni egy kicsit az utat.
-Fellehet dobni de nincs ötletem. Mondta hideko.
-Ahogy nekem sincs. Unott arcot vágva mondtam.

Feszült figyelemmel sétáltam a kormányzó kézihintója mellett. Ahogy megyünk, egyszercsak egy kiabálást hallok:
- Héééé Hideko!!!
Egyszerre elszáguldott Hideko mellettem.
- Állj!!!-kiáltottam.
Mindenki megállt, de csak vaklárma volt, amit Hideko arcából tisztán kivettem.
~Hjaaj Kisame....-gondoltam magamban.
Egyre beljebb értünk az erdőbe és egyre sötétebb lett.
- Chuusin motte etai!- hallattszott az esti csendben.
Igen aktiváltam, hiszen mostmár bármikor megtámadhatnak...

Följebb ugrottam egy kisebb sziklára. A sűrűben valahol csillogott valami.
- Menjetek tovább. - súgtam Shunnak.
- De készültség legyen! - utasítottam, és alkalmaztam a Byakugant.
~ 1,... 2,... 8! - számoltam magamban. Leugrottam a hintó mellé.
- Uram, látogatóink lesznek. - motyogtam, és Kisamehoz léptem.
- Kisame! Nyolc valószínűleg jounin tart erre. Ha jól láttam Eső falu. - súgtam a fiúnak, aki röviden bólintott. Shun eközben csendesen megsúgta a kísérő őröknek is, hogy ne keveredjenek harcba, csak ha közel vannak a kormányzóhoz a támadók. Feszült csendben haladtuk tovább.
- Már a fák is érzik. - súgta Shun.
Hidek szellő fújt be a fák közül. A harmatos levelek csattogtak a fejünk fölött. A nap fényét a hold sápadt sugarai vették át. Ekkor a fák közül sűrű köd hatolt át az útra.
~ Hm. Kirigakure no Jutsu. - gondoltam, és elővettem egy kunait.
- A kormányzót védjétek. - mondtam, és háttal a kormányzónak támadó állásba álltam.
- Byakugan! - mondtam, és körbenéztem.
- Jönnek! - kiáltottam, és elugrottam egy kunai elől.
- Kage Bunshin no Jutsu! - ordítottam, és megtámadtam az egyiket...

Mikor ládtam, hogy hideko használja a Kage Bunshin no Jutsu én is használtam, hogy még többen legyünk és párokban szétszórodtak, hogy ha 2 ugyan azt a jutsut használják akkor 2-szer erősebb így van értelme és tudják egymást védeni is. Majd elővettem egy kunait és egy shurikent. A kunait erősen megszorítottam és beáltam védekező állásba egy klónom társaságában. Eldobtam a shurikent a ködbe, de csak egy madarat találtam el.
~Bakker. Ez nem jött ösze. Remélem Shun tudja biztosítani a védelmet valamien fa jutsuval.
-Ryutsubu! -és már is használtam a kekkei genkaiomat.
-Na végre valami akció. Remélem jó kis buli lesz és nem lesz rövid.

Éreztem már a támadókat, sőt azt is, hogy jouninok. Egyszerre elkiáltottam magam:
- Megtámadtak! Mindenki a kormányzót védi! Nincs hősködés! Szóval védekező pozícióba!
Mindenki beállt alakzatba, én is.
~ Na Kisame mostmár nem fogsz unatkozni!-gondoltam magamban.
Éreztem valami különlegeset magamban. Bevillant egy kép, hogy a baloldalon egy hatalmas tűzgolyóval támadnak.
- Vigyázzatok!-kiáltottam és kézpecséteket mutogattam- Mokuton Kikaiheki!
Egyszerre egy hatalmas fa fal jött ki a földből. Hallani lehetett amikor a tűzgolyó nekiszállt a falnak.
~ Ez fura...láttam mivel támadnak meg...-gondolkodtam magamban.
Fura érzés volt, kicsit meg is ijedtem a képességemtől. Ezután ismét kezembe kellett venni a védekezés irányítását.
- Csak ha közel vannak akkor támadjatok!-ordítottam és visszaugrottam a hintó mellé.
~ Vajon hogy boldogulnak a többiek?

- Ni Doragon Noroi! Kai! 3. Szint! - kiáltottam, miközben eleredt az eső. Lementem négykézlábra, és testem körül lila chakra izzott. A szemfogaim megnőttek, a hajam összekócolódott, szemem vörös lett. Emberfeletti sebességgel rontottam be az erőbe. A kormányzó egyik szolgáját fogta a támadó, és a torkához kunait tartott.
- Küzdj meg a nálad erősebbel is! - üvöltöttem rá sakál hangon. A férfi szeme kiguvadt, amikor földobtam az égbe. Utána ugrottam, és hihetetlen erővel és gyorsasággal rugdalni kezdtem fölfelé.
- Kage Bunshin no Jutsu! - morogtam, mire használtam az Oroszlánketrecet. A jounin sikeresen védte, de 2 méteres krátert vágott a földbe, és ha nem lett volna páncél, biztos meghal. Leérkeztem, és ütni kezdtem. A férfiből víz lett.
- Klón! - üvöltöttem, és a 4. szintre léptem. Nagyon nehéz volt irányítani a testemet. Elkaptam a jounint és nekivágtam egy fának.
- Shun! - rivalltam rá a fiatal jouninra. Ő bólintott és a fa elkapta a férfit. Visszaléptem és kikapcsoltam a KG-m.
- Rasengan! - mondtam és belevágtam. A támadó áttörte a fát, és nekicsapódott egy sziklának.
A másik jounin nekem jött. Már vagy tízen ugráltak elő.
- Ez meg hogy a fenébe?! - kérdeztem magamtól, majd Byakugant kapcsoltam. Előmásztak a földből. Nem figyeltem eléggé. Egy rövid pillanatra Shunra és Kisamera tekintettem. Mind a ketten "elvoltak foglalva".
- Shikjo Buyo no Jutsu - A Halál tánca! - kiáltottam, és előkaptam Aka Seidut. A fűből egy csomó "Hideko" bújt ki, és körbefogtuk a Jounint. Rémülten nézett körbe, majd föl akart ugrani, de egy "Hideko" föntről is rátámadt.
- Shikjo Buyo Karakiriu Ni - A Halál tánca, kombinatív változat! - mondtam, és a földből a "Hidekok" által képzett körön belül kardok csapódtak föl. A jounin fölugrott. A kezéből csontok jöttek ki.
- Kaguya?! - ámultam.
- Csak félig! - röhögött az alak, és leérkezett mögém.
- Még jó hogy nem végeztem. Ekkor megfordultam, és bonyolult lépésekkel hatalmas erővel és sebességgel közeledtem felé, a kardomat forgatva. Amikor egyszer megcsaptam két helyen sebesült. Fölugrottam, kitártam a két kezemet, amire két klón ugrott. Elkezdtünk forogni, és olyanok voltunk mint egy kardgolyó.
- Most neked annyi! - röhögtem és közeledtem felé...

~Nahát Hidekonak ien a Kekkei Genkaija. Ezt nem is tudtam.
-Hé Shun te tudtál Hideko KG-járól
-Bocs Kisame, de most nem igazán érek rá beszélgetni.
-Ja oks.
~Csak engem nem támadtak még meg. Ien a földön nincs. Tényleg a föld, tálan vannak aladtam. Mikor ez eszembejütott használtam a Jakudent és beleszurtam a földbe.
~Ettől biztosan előfognak bukkani. Most megvagy nem menekülsz. Majd gyorsan dobtam egy shrurikent a kimászó kicsit kába jounin felé. Csak a karját karcolta meg egy kicsit hisz észrevette viszont lelassult a reakcioideje mert megcsapta egy kis áram. Az elenfelem egy Katon-Gōkakyū no Jutsut használt ellenem.
-Ezzel nem érsz semmit pancser. Ezt kimondva használtam a Katon: Hōsenka no Jutsu aminek a az együtes tüzereje segicségével kioltották egymás az a tűzgolyók csak, hogy közben az én tüzem mögött shurikenek bujtak meg amik egyenesen a jounin felé száltak.
-Ebből, hogy akarsz kimászni.
-Ügyesen pancserkám. -és egy helyetesítő jutsuval ki is ütötte az egyik klónomat.
-Ügyesvagy.
-Ne dicsérgessél engem te taknyos genin. Habár azt el kell ismernem, hogy meglepődtem, hogy geninként tudsz ien jutsukat használni.
-Ne becsülj le te szemét!!! Kiabáltam rá amikor bekapcsoltam az 5. kaput.
-Ez elég lesz, hogy kiüselek egy életre.
-Ho...ho...hogyan tudod használni a 8 kaput amikor csak genin vagy.
-Pofa be majd meglátod. Azzal nekirontottam, de körbevett egy csomó klón.
-Ezzel nem tudsz feltartani. Majd elkeztem villámgyorsan rohangálni és szétverni az összeset. Most, hogy már csak ő maradt nem kellet félnem semmitől. Elkezdtem körülötte rohanni és közben ütögettem. Pattogot a körön belül rendesen. Eltörtem pár bordáját, mindkét karját és a kulcs csontját. Már ott hevert a földön amikor visszazártam a kapukat és elővettem a kardomat.
-Most peding elmondok neked valamit mielőtt megöllek. Én jounin vagyok.
-Az lehetetlen!!!
-VÉGED!! -és át szurtam a szivét, hogy ne szenvedjen sokat....

Harc közben kérdezett valamit Kisame, de nem nagyon tudtam válaszolni rá hiszen én is elvoltam foglalva eggyel. Nagyon kitartó volt, gondolkodtam azon, hogy ő lehet-e a támadás vezetője. Nem tudtam..
Ahogy harcoltunk elkezdett kézjeleket mutogatni
- Katon: Karryudan!
- Nálam ezzel nem jössz be öreg!-kiáltottam és kézjeleket mutattam-Mokuton,Mokujou Heki!
Kijött egy negyed gömb alakban egy fapajzs. Felugrottam a tetejére és mosolyogtam. Az ellenfelem láthatóan ideges volt.
- Te kis...-kiabálta oda hozzám.
Ezután egy wakizashival támadt nekem.
~ Most megszivatlak öreg...-gondoltam magamban.
Az utolsó szúrást direkt nem véttem.
- Hehehe! Így jár aki packázik a legfélelmetesebb bérgyilkossal!-röhögött ahogy csak tudott.
Már a többiek is azt hitték, hogy otthagytam a fogam.
- Mokuton no jutsu!-suttogta az egyik klónom a fülébe.
- MI?!! Az nem lehet!!- húzta ki a kardját a fabábuból.
- De lehet!
- Hallgass!-ordított és kinyírta a klónomat.
~ Most én jövök!
Felrúgtam a magasba és felugrottam.
- És most láthatja élete legutolsó kombinációját uram! Hehehe!
Még a bérgyilkosok és megálltak egy másodperce a nevetésemnél:
- Hayabusa Otoshi!- és már száguldottunk a föld felé, majd az utolsó előtti másodpercben egy kézjellel egy oszlopot csináltam és belejtettem ebbe az ellenfelem.
Csúnya látvány volt...De ez a harc..Vagy ölsz, vagy téged ölnek meg.
Hideko ezután dobta ide az" emberét" amit szívesen fogadtam egy jutsuval:
- Mokuton: Daijurin no jutsu!-és a kezemből faoszlopokkal elkaptam az illetőt és ő meg is fulladt..

~ Látom jól elboldogulnak az ifjoncok! - gondoltam miután belefúródott a katana-m az ellenfelembe. A Byakuganom még jó hogy be volt kapcsolva. Mögülem 5 kunai jött felém.
~ Hm. - gondoltam, és vigyorogtam.
- Konoha Dai Senpu! - kiáltottam, és mind az 5 kést elrúgtam. Eztán kézjeleket mutattam.
- Bakusui Shōha! - ordítottam és egy mindent elsöprő vízsugár csapódott 3 jouninnak. A samuraiok ámultak. Még Kisameék is fölfigyeltek. A három támadó már a vízlöket becsapódásának pillanatában is darabokra tört, eztán nekivágódtak egy sziklának, amit a jutsu elmorzsolt, így egy szakadékban lett vége a kalandjuknak. A támadó jouninok egyre kevesebben voltak.
~ Shun elég nehezen boldogul. - gondoltam, és láttam hogy Shun egy jutsuval letépte a jounin mellényét a támadónak. A hátán egy hatalmas sárkány volt.
~ Modorki... a mostohatestvérem! - morogtam magamban.
- Shun hagyd azt a férfit! - kiáltottam oda.
- Modoroki! A saját súlycsoportoddal sz*rakodj! - üvöltöttem, és a Byakugan kezdő beállásába mentem.
- Mindig is kellett az a szem! De nem tehettem róla hogy én a mellékág szülött gyermeke lettem! -
- Ha legyőzöl, megkapod a szemem! - ordítottam vissza.
- Te szemét! - köpött egyet, és rasengant alkalmazott.
- Ni Doragon Noroi!!! Kai!!! 4. szint! - testem hirtelen fekete burokkal lett körülvéve, aztán lila chakrává változott. Ilyen állapotban nehéz az irányítás.
- Rasengan! - morogtam én is, mire egy lila gömb lett a kezemben. A két chakragömb összeér, hatalmas robbanás rázta meg az erdőt. Az alakom újra normális volt. Lihegtem, de az ellenfelem most egy fába volt beleépítve.
- Nem csoda, hiszen te vagy az unokabátyám! - röhögött.
- Téged sosem foglak az unokaöcsémként kezelni! Te csak egy mocskos áruló vagy! - üvöltöttem rá. A fejem vörösleni kezdett. Szemem kifordult.
~ Hachimon! - mondtam magamban.
- Hát legyen! - röhögött.
- Hachimon! - kiáltotta, és ő is erre a szintre lépett. Elképesztő harc volt.
- Kár hogy neked nincs ilyen szemed nem? - kérdeztem vihogva.
- Hakke Hyakunijuuhachishou/ Nyolc jövendölés, 128 csapás! - mondtam, és a Hchimont és a Hakket keverve óriási és védhetetlen sebességgel ütöttem a férfit. Félholtan esett a földre.
- Sajnálom, de nem hagyhatom, hogy életben maradj. - mondtam neki, és átszúrtam a nyaki artériáját.
Eközben Shunra egy Elit Jounin szintű ember támadt. Kisame is kapott egy kis "csapatot" mert a kormányzót kezdték kiszemelni, és már vagy 6-an támadták. Így a kormányzó őrsége is belekeveredett a harcba...

-Ez szép volt Hideko egyszerre 3-at is eltudsz intézni?
-Csak, hogy én is eltudok intézni egyszerre 3-at. Ezt figyeld.
-Rairyuu no Tatsumaki. Majd egyorjási sárkányformályu villámtornádó elsöpörte a körülöttemlévő 3 Jounin, és mostmár csak 2 maradt akik Shunt támadták meg.
-Bocs az erdőért. Mondtam a kormányzónak miközben mosolyogmtam és a tarkómat vakartam.
-Shun kell egy kis segícség a 2 Jounin ellen? Majd miután kérdeztem csináltam egy Kage Bushin no jutsut és 30 klón jelent meg akik egy emberbúrába körbevették a kormányzót és én a búra belsejében voltam amíg még egy klónom kívül aki tájékoztatott az eseményekről.
-Ne féljen kormázó megvédjük.

Mindenki harcolt tisztességesen. Végeztem egy talán chuunin szintűvel és sétáltam vissza a kormányzó hintójához, de közben váratlanul elém ugrott egy hosszúkabátú szemüveges ember és megállított:
- Hova hova? Csak nem éppen a kormányzó hintójához?- kérdezte gúnyosan.
- Miből jöttél rá professzor?-vágtam vissza neki, amire beidegesedett és nekemtámadt.
- Azt hiszed, hogy ilyen kis hülye legyőzhet engem?!!?
- Érdekes a barátod is ezt mondta akit karóba húztam!
Harcoltunk, aztán elugrott hátrébb és kézjeleket mutogatott:
- Chidori!!!
- Ezt meg hogy a fenébe?!?!-kiabáltam.
- Én is konohai voltam régen...de meguntam.
- Áruló!!-ordítottam rá és én is szaladtam két kunaiial a kezemben.
- He! Két kunaiial akarsz megállítani??
- Miért is ne?
Majd amikor belémnyomta volna átugrottam és ezt mondtam:
- Konoha senpuu!-és hátbarúgtam.
Szállt egyenesen egy fa felé, de én beálltam a fa felé és ezt mondtam:
- Látod így kell a kunaiial ügyesen bánni.
És ahogy repült beleszált a kunaiomba.
- Hát ennyi lenne.....
Majd újból vissza akartam menni, de felkelt és kivette magából a kunait, majd nekem dobta, szerencsére megláttam. Nem bírtam már idejében védekezni de csak a karomat találta el az egyik.
- Ezzel véged is lenne...-sziszegtem a fogaim között.- Mokuton: Hijutsu: Jukai Koutan!
A többiek is cak nézték, hogy az első hokage titkos jutsuját használom. Majd mikor teljesen befedtem fával megfulladt....

~ Hm. Úgy tűnik mind a hárman rejtegetünk meglepetéseket. - gondoltam, és a Byakugannal kiszúrtam egy férfit, aki Shunt húzta volna le a földbe, mert a kezeivel a jounin lábai után kapkodott.
- Mész onnan! - ordítottam, és beledobtam egy kunait a földbe.
- Mi a?! - üvöltöttöt föl Shun, mert azt hitte én rá támadok. Hasra vágódtam és elkaptam a kezet a földből. Kirántottam és nekidobtam egy fának.
- Te szemét! - rivalltam rá, és gyorsan megszabadítottam a fejétől. A sok katona sorba vágta magát és elindultunk. A harcnak vége. Az erdő egy része teljesen ki lett pusztítva. Előre ment Kisame, hára pedig Shun. Én fölugrottam egy sziklára. Alattam csigázott a kormányzó serege. A horizonton már kidugta fejét a véres nap. A felhőket alulról megsütötte. Szél kapott a hajamba. Kardom hegyét a földnek támasztottam, Aka Seidu most olyasféle "vándorbot". A szél lefújt róla egy vércseppet. Meg akartam nézni a napkeltét, de lassan kezdtem lemaradni a sortól. Utánuk ugráltam.
- Kapitány! Hány embert vesztettek? - kérdeztem a kormányzó őrségének kapitányától.
- Kettőt vesztettünk, tíz sérült. - mondta.
- Értem. A halottakat magukkal hozták? - néztem a férfire.
- Igen, uram! - felelte és vigyázzba vágta magát.
- Becsületesen temessék el őket, nagy sírkővel. Hősök voltak. - bólintottam, és előre mentem Shunhoz.
- Shun. Szép volt! Azt hiszem, már nem egy kezdő jounin vagy, hanem egy profi. - mosolyogtam és megemeltem a fejpántom. A fiú csak mosolyogva bólintott. Kisamehoz mentem.
- Kisame. Ügyes voltál. Nagyon jó volt a reakciód. Szerintem egy nagyon jó jounin vagy! - mondtam mosolyogva, és folytattuk a kísérést.

//még egy levezető kört itt csinálunk!//

Kisame. Ügyes voltál. Nagyon jó volt a reakciód. Szerintem egy nagyon jó jounin vagy! Mondta Hideko.
-Enek a harcnak is vége lett. Jouninok voltak mégis alig van rajtam pár karcolás viszont a chakrám felét elhasználtam. Nem gondoltam volna, hogy Eső ország lakói ien gyengék lenének? Én válaszul csak enyit mondtam.
~A harcnak vége van erre a küldetésre, de még mindig nem bunyóztam eleget. Pancser egy banda.

Vége a harcnak és Hideko elismerte mindenki munkáját. Most én mentem hátul zsebre tett kézzel..A karomat gyorsan meggyógyítottam, és már csak egy kicsit fájt. Azt hiszem 2 halott, vagy mennyi lett. Mentünk és csak mentünk..Mindenki el volt fáradva, ezért nem ugyanabban a tempóban mentünk mint azelőtt.

Lassacskán vánszorogtunk végig az erdőn, és kezdett kicsit hideg is lenni.
- Emberek! Már közel vagyunk a Hó Országához! - kiáltottam. Már vagy egy napja sétáltunk, és ismét besötétedett. Már 48 órája nem is álltunk meg.
- Azt hiszem pihenni kéne egy keveset. - tanácsoltuk a kapitánynak.
- Valóban. - tűnődött. Jó lesz ha megállunk egy kicsit. Így hát megálltunk éjszakára aludni, pihenni. Két katona őrködött felváltva. Az éjszaka nyugodt volt, de hideg. Már néhol eset a hó is.
~ Kétségtelen. Már a Hó Országának a határán lehetünk. - gondoltam, mivel kicsit nehézkesen aludtam el. Végül alig lehetett fölkelteni. Egy kiadós szunya után folytattuk az utunkat. A hő már összefüggően szemerkélt. Most én mentem hátul, Shun járkált és Kisame elöl. Nehezek a felállások egy kísérő küldetésben. De ez a legegyszerűbb és a takarékosabb. Átértünk a határon. Egy kis betonoszlop volt, rajta:
- Hó Országa
Elmentem mellette, bólintottam, majd körülnéztem. Nem hagytunk le senkit, semmi gyanús dolog. Miután ezek felől meggyőződtem tovább mentünk, már frissen, kicsit dideregve.
- Emberek! Kicsit kapcsoljunk rá! - kiáltottam előre.
- Mire ti kis szarosok?! - röhögött egy férfi, aki egy jéghegy tetején állt.
- Mi a francot akarsz?! - üvöltöttem föl.
- Csak a kormányzót! - vihogott.
- Azt lesheted te majom! - morogta Kisame.
- Higgadj! - tartottam félre a fiút.
- Na! Hallgatnod kéne a senseidre te kis pisis genin! - vigyorgott a férfi.
- Ha akkora pofád van gyere le, és küzdj meg velünk! - ordította Kisame.
- Örömmel! - mondta nyájasan, és meghajolt. Mögüle még két hófalusi jött ki.
~ Csak nem! Yukigakure híres triója! - gondoltam.
- Fiúk. Vigyázzatok! Ez nem lesz olyan könnyű menet mint az előző.
- Hm. - vakkantott a hófalusi.
- A középső Tekusu. Egy Missing ninn, S szinttel. A jobboldali Fuji. Missing ninn, S szinttel. A balos csakugyan S szintű, Kainkiri. - mondtam.
- Tanult vagy, de mi mást várnék el a 12 őrző egyikétől?! - röhögött Tekusu. A kezét letette a jégre.
- Idéző jutsu! - mondta, és egy hatalmas jeges madár hátára ült.
- Idéző jutsu! - reagáltam, és egy sárkány hátára pattantam.
- Gyerünk Dai! - kiáltottam a sárkányra.
- Nyugi főnők! Egyszerű eset lesz! - vigyorgott a sárkány.
- Ne hidd! - vágtam vissza, és jéggolyók jöttek felénk.
- Katon: Ryūka no Jutsu! - kiáltottam, és a sárkány és én is hatalmas lángszóróként tüzet köptünk felé.
- Te rohadék! - rikácsolt Tekusu. Egy jégfal emelkedett a földről.
- Renkudan - Szél elem: Fúró Lég Lövedék! - kiáltottam, és a sárkány egy hatalmas erejű léglövedékkel áttörte maga előtt a jégfalat. Amíg mi légi csatát vívtunk, Fuji Kisamera, Kainkiri pedig Shunra támadt.
- Ne te kis szaros genin! Gyorsan végzek veled! - röhögte a fickó...

//folyt. Hó Országá határ//